A barátságnak minden szépsége, vágya,
kitaláció már? Sokszor illant,
„a teljesség részeként”, lassan, aprózva.

Nem is olyan rég történt, a hatalmas hegyek birodalmában, a manónép úgy gondolta, hogy még egy tavaly elcsent tündérvarázslattal, kicsit átrendezi a világot

Rigó köszön az ébredő világnak.
Hintázva ül egy pattanó ág hegyén,
talán módja ez a vallomásnak,
talán titok, talán egy új költemény.

Távolban látod a domb tetején fénylő 
kápolna csúcsát. Imára hívja 
fáradt, emberi lelkek, párás, gúnyáját

Már nem ütöm hangosan a vasat,
és szűkülnek köröttem a körök,
a hajnalom csendben, halkan hasad,
az óramutató gyorsan pörög. 

Emberi elme
gondokkal telve,
súlyának terhe
lelkeden ül.

A három Gy. már türelmetlenül várta a karácsonyt. Mi tis hoz majd nekik a Jézuska...? Tudták ők, mit szeretnének, de azért már annyira tényleg nem voltak gyerekek, hogy ne legyenek tisztában azzal, hogy ki is hozza az ajándékokat.

     Villámlás, éktelen csattogás, dörgés. A távolból mély, zengő hangok visszhangoznak: „Átkozott legyen-gyen-gyen…” Ádám és Éva, az első emberpár fejvesztve menekül, én meg utánuk.

Csak a lényeget szeretem leírni verseimbe.
Mintha kezemet fognák a betűk,
s velük kutatom, hol volt az eredetük..

Uram! Elmondom csendben mi
fáj, mi zavarja bennünk az életet.
Már annyit imádkoztunk hozzád,
kerestük, vártuk a tőled jövő fényeket—

Nem is olyan rég történt, hogy a mindenen túli királyságban elhatalmasodott a sötétség és egyre nagyobb mértékben lett sivár a táj.

Megszólalt a kis pacsirta
Csip, csip csicsergi
Nem sokára itt a tavasz
Hangja hirdeti
Ugyan,ugyan
Vadgalamb felel neki

Valamikor sok évvel ezelőtt, lakóhelyem igen híres iskolájában dolgoztam. Mondjuk úgy,  hogy a rendszerváltásnak nevezett módszerváltás leges-legelején. 

Egy öregembertől hallottam a következő történetet. Ha akarjátok, akkor elhiszitek, de azon sem csodálkoznék, ha nem, mert amikor én is meghallottam, bizony eleinte csak mosolyogtam rajta. Minden olyan hihetetlennek hangzott az öreg szájából, mintha csak mese lett volna.

(Képfprrása:internet)

Kolduló királyként járok, bolyongok
az édes múltban, tarolt udvaromban,
de képek, kacajok édes illatok
szelíd elegye örökre velem van.

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepében élt egy manó, sudár jegenyefa tetején lakott.