Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró,morajló habok futnak tova
Szaladnak,mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Hiába tépázzák fánkat irtó szelek
Magyar megmutatja mindig!
Benne hinni,s bízni lehet!
Nem tudják kitépni a gyökeret!

Ne szaladjatok,tiétek nem a nagyvilág
Itthon vár benneteket a föld,s édesanyád
Magyar nyelvet másra nem cserélheted!
Sem álmaidat,míg magyar a gyökered
Sem gondolataidat,sem hitedet!

Mert a hit,s lélek,mely fogva tart
Kínok közt is az nyújt neked kart!
Magyar szíveddel száll a gondolat
Soha nem felejt a magyar tudat!
Ha más nyelven is szól az akarat!

Vigyázzatok,szülői házat soká ne hagyjátok el!
Mert kihűl a családi fészek
Elveszik otthonod ,s vele reményed!
Kakukk költözik tolakodva bele
Szaladhatsz,hogy elvedd jussod tőle!

Gyors patakból,hömpölygő folyó lesz belőle
Elszakad az árral hazád fájának gyökere
Hiába szaladsz,hiába jössz
Későn érkezőt elönt a vízözön!
Elsodor az ár,szíved nyugalmat sehol nem talál.

Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Ez formálja tudatod,amerre mész
S,ha hited,házad,hazád veszély fenyegeti
Magyar lélek helyét a világban nem leli
Haza húzza idegenből is gyökerei!

S mégis,ha hömpölygő áradat
Hazátok fájának gyökerét tépázza
Elveszik a föld, a nép,amibe kapaszkodna
Nem lesz hit,sem haza,ami haza várna!
Mert az áradat gyökerestül kicibálja !!!

2016.02.20.Mosonmagyaróvár