Őszi szelek fújdogálnak,
Hidegek a reggelek,
Hegyek felől közelednek
A sötét, komor fellegek.

Ablakomból kitekintve
Nézem a sok virágot,
Bús, hervadó bánatukban
Fejecskéjük lehajlott.

Érzem én is bánatát
A hervadó virágnak
Szívemben még nem feledtem
Csodáját a szép nyárnak.

Milyen szép volt akkoriban
Álmodozni gondtalan.
Sok, sok nyár múlt
De ősz követte

Zimankós ősz – hasztalan.

Ablakomból kitekintve
Nézem a sok virágot,
Lelkem érzi, látja még
A múló ifjúságot.