sze 01/28/15
Juhászné Bérces...
Égen éji a palást,
telihold arcán a ránc
egyre mélyül, búskomor,
fátyolfelhőt elsodor.
|
...Mi ketten 55 évvel ezelőtt...
|
Szivárványos égen,
ragyognak a fények,
jaj olyan csibészek,
akár a vitézek.
|
sze 01/28/15
Dáma Lovag Erdő...
Mikor száz irigy int feléd
Mikor hamisság a jó szó
Mikor csak bántanak
S könnyeid szemedből hullnak
|
sze 01/28/15
Mezei István
Itass át engem kedvesem magaddal,
édes csókoddal, a nevetéseddel,
a gonosz idő durván már belém mar,
de amíg csak lélegzik, él az ember,
addig a Te szereteted, öröm kell.
|
...én úgy halok meg, ahogy éltem...
|
k 01/27/15
Juhászné Bérces...
Pontban éjfél. Üt az óra.
Leáll minden néhány szóra.
Átestem az év küszöbén,
Gőzöl, forr fejemben a vér.
|
Tarka barka
fénykarika,
az ég kukucskál
át rajta.
|
-- Egy plágiumozó margójára!
Gondolatokat lopsz mástól, érzéseket,
de a kérdésekre benned nincsen felelet.
Kevertél irodalmat, és adtál szemetet,
de ezt a bűnt te minek nevezed?
|
Pálinkás Jó reggelt kíván a magány,
már csóválja farkát tarka kiskutyám.
Épp le, vagy felfelé kanyarog a spirál,
üres a hűtöm, ma semmit nem kínál.
|
Ahogyan szerette volna, itthon halt meg.
|
Kukorékol a hajnal az égen,
bukfencet vet a szellő a réten.
|
Hogy robbannak szét a percek.
Szilánkokká törve jajdulok belé,
s hogy jajgat bennem a gyermek,
azért, nehogy rádöbbenjek--
nincs út visszafelé!
|
Felhők fodrán lepke táncol,
virág illat szellőt bájol,
a napsugár víg a tájon,
vándor pihen egy tisztáson.
|
Sanyi és Terézke már több mint egy éve jegyesek voltak, és sülve-főve csak együtt lehetett őket látni. Ahogy reggel, még hajnalok hajnalán kimentek a buszmegállóhoz, hogy a korai autóbusszal a városba utazzanak, ahol mindketten dolgoztak, csak egymást keresték.
|
v 01/25/15
Dáma Lovag Erdő...
Budapest-Bamako Afrika- autó Rally verseny/
/Mosonmagyaróvár-Erdős Krisztián-Erdős Sándor /
Mikor az ember elindul
Neki lát a távnak
|
Testbe szorult rab a lélek,
kérdem Uram, - mondd, mit érek?
Terveket én sosem szőttem!
Azt sem tudom, honnan jöttem.
|
szo 01/24/15
Mezei István
Ha beszélsz énhozzám, megszólít tavaszom,
Mikor megcsókolsz, már többé nem szomjazom,
Nem kínoz a hőség, és nem dermeszt a fagy,
Mindentől megóv, véd az, hogyha velem vagy.
|
Ti nők, az örök élet hordozói. A remény megtestesítői. A gyönyörök ki nem apadó kútjai. Nélkületek életünk silány és értelmetlen lenne.
|

Üljetek csak ide körém! Most egy csodálatos várról mesélek nektek. Nem kell az Óperenciás – tengeren túlra mennetek, hogy meglássátok és halljatok róla. Csak ide a szép Erdélyországba a Keresdi várba vigyen a lábatok és annak is az egyik eldugott szegletébe.
(Kép forrása: internet)
|