Már csak keveset segíthetsz hazád baján,
az idő rohant veled, rövid és kaján,
találgatod a sok hazug szó hallatán,
akkor ez, vagy az, de lehet amaz talán,
mert tombol most közöttünk a közöny- járvány,
fröcsköl a gyűlölet, a fekete kátrány,
ezért érzed magad egyedül és árván,
hát idáig jutottunk magyarok, lám-lám,
új földesúr billeg a zsíros barázdán,
üres bálvány felett nem nyílik szivárvány,
a becsület, tisztesség nem előny, hátrány,
összekarcolva, törve mélyfényű márvány.

Ám még végig gondolhatod az életed,
mi volt rossz és jó, ami megtörtént veled,
mennyi tervedből már nem lett cselekvés, tett,
vagy eltolódott, majd valahogy megesett,
és nem tudtad széttörni szűk keretedet
nem lettél gyáva, megalkuvó, elesett,
a világ szétesett, de tebenned kerek,
az élet nagy csodák nélkül is szép lehet,
azért a szívükben érzik az emberek,
 legnagyobb erő a földön a szeretet.

Égető kérdés a kétkedő emberben,
hogy kevesebbet tehet, és egyre többet nem.

2015. október 22.