Fénylánc tüzek magyarokért !
/Napforduló tüzek ünnepére/
      December .21,

Suttognak a tulipánok,
mosolyognak a hegyek,
napsugarak nyújtózkodnak,
búcsúztatják a telet.
 

Künn szállingózik a hó
Az est hófehér takaró
Eljön csendben az éj
Álmodjál kicsikém

     A faluvégi házban Márti már türelmetlenül ült tolószékében.Amióta nyáron hazahozták a kórházból, az ő világa nagyon beszűkült.

Az est sötétje gesztenye,
csillan a fény őszi éjben,
szótlanul a Hold egére
visszatükrözi a lelked.
 

Miért kínoztok folyton, mit kértek számon,
mért meséltek nekem mások fájdalmáról,
vonszoltok vizeken át és az aszályon,
vijjogó dalotok a szívembe markol.
Örömet ígértetek, lányokat, gyönyört,

     Németországban az autóutak, és autópályák szélénél szintén üvegből vannak a kerítések, vagy plexiből.(?) A hamburgi kikötő elképzelhetetlenül nagy.

 Réges-régen a Csipke nem szántóföld volt, mint most. Nehéz lett volna az ekét beleereszteni a juhlegelőbe, amelyiket sok kökény és csipkebokor tarkított. Tavasszal, mikor a csipkebokrok virágba borultak, a Csipke távolról úgy nézett ki, mint egy gyönyörűen virágzó nagy csipkebokor. Ezért is nevezték el ezt a dombot Csipke-dombnak.

Mese itt, mese ott,
mosolygó hullahopp
karika az ég alja,
szél kukucskál át rajta.
 

Lassan érve, kúszik a nap láthatár szélére,
Óriás korongját ölti kéklő peremére.
Hová nézek érkezésed, érzem áhítozva
bolond szívem hevesen ver, lüktetve dobogva.

Nem hallom régóta a dalotok,
nótás nagyapám mióta halott,
a kedvét nem vidítja fenn a fán
lágy énekű, hajnali csalogány.

Hideg, téli éj volt. Az égen fagyosan ragyogtak a csillagok és még a Holdapó is dideregve indult el a hosszú égi útján, alig várva, hogy már leteljen az éjszakai szolgálat. Mindenki fázott és vacogott.

 Ahogy sétált, az utcára kihallotta a gyermekek kántálását :"Krisztus Jézus született, örvendezzünk..."

Mesélj nagyanyám,mesélj nekem
Olyan igazi mesét,mondjál el
Apáról mesélj,igaz történetét
Kicsi volt szerette a mesét

Szánkó nézi az eget,
hó lepi be a teret,
a bokrokon dér-csillag,
a szeleken átcsillan.
 

Este 8 óra. Megérkeztünk Kasselbe. Egy kis hülye arab a recepciós. Seggdugacsnak hívjuk. Amilyen kicsi, olyan arrogáns. A szoba mini, de jó.

A KOLDUS MONDÁJA

 Egy időben nagy szegénység sújtotta az országot. Ez legfájdalmasabban a koldusokat érintette, akik azelőtt sem éltek irigylésre méltó sorban. Ebben az ínséges évben naponta sok-sok falut kellett bejárniuk, hogy legalább egy karaj száraz kenyeret adjon nekik egy jótét lélek

Versek tükrében versszeletek,
napfény a télben, veréb szendereg,
rénszarvas- csendet őriz az erdő,
azzal takarózik a teremtő.