Köszönöm az égnek, hogy megtaláltál.
Köszönöm, hogy átformáltál.

Lénárdos haiku

Akadozok már. Nem csak a gép, a test is
visszaköszönget. A sok fénynyaláb
még gyönyörű, tűri a fáj-örömöket.

Ha csalogány lennék,
Válladon pihennék.
Bármerre járnál,
Vígan énekelnék.

Az egyik szép napos a tyúkanyó így szólt a kicsinyeihez a baromfiudvaron:

(Kép forrása: internet)

Hull a lomb a fákról,
a hervadó virágról.
A tavasz messze jár,

Mező. Az a gyönyörű, csodálatos tarka rét.
Hozzá fogható, másképp kifejezhető talán nincs.
Járok benne, rajta.

Ha majd megkondul a harang.
Nyugovóra térek.
Lélek bárkám a végtelen.

Barát felhők megjöttetek, égi tünemények,
Szívem vágyik nézni, s együtt lenni véled...

egyszerre...

Tegnap este a Családi titkok című filmsorozatban egy fantáziadús 12-éves gyereket küldenek el idős rokonokhoz nyaralni.

Tisztelt Magyarerő!

Hívó szavatok hallottam. Jöttem.

Emeletes szürke ház, bolt íve alatt,
sugárút széles szalagja, messze szalad.
Zörögve csikorog kúszva, egy villamos,
érkezik búg alábújva, zsong dallamot.

esik eső
köd szitál
felhő mesél
szélben jár
 

Valamikor réges-régen a gyönyörűséges Bük hegység rengetegében egy hegy tetején állt egy kicsi vár.

itt a nyár hol a nyár
csak a szél szaladgál
végtelen messzeség
csuda szép csuda szép

Karjaiddal átfogtál,
Színekben játszottál,
Mást nem is akartál,
Engem választottál.

Itt élt köztünk,
tele szép reménnyel...

Már mindegy, 
hogy honnan hová.
Csak érjek el valahová.
Az élet kényszerképzet,