Az őszben feketét fest az éj ecsetje,
hallgatunk némán, akkor is megszólalok,
mint ahogy a reggel köszön rá az estre,
vajúdnak, születnek bennem a mondatok.

Most tavasz van,mostoha
Ablakom kopog,eső mossa
Nagy szemekben hull a hó
Belepett mindent a hótakaró

Volt egyszer egy királyfi, nem kellett neki semmit sem nélkülöznie. Amit csak akart, mindent megkapott.

(Kép forrása internet)

Elárulva, elítélve,
A korbácstól nem kímélve,
Megalázva, megkötözve,
Kínok kínjától gyötörve,

Tavasz van, szeretetre,szépre ,jóra vágyunk
Zölddel a rét,virágzik az ág
Virágról virágra zümmög a méh
Ragyog a nap,tiszta kék az ég

     Még nem tudták, hogy kisfiú, vagy kislány lesz e az újszülött, mindenféle neveken gondolkodtak. A babakelengyét is  csak fehéret vásároltak, mert az jó a kisfiúra és kislányra is.

Nem hagyom magam
​Ajánlom Komoróczky Zoltán barátomnak
M. I.

.
..egy kis agyrém...

Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget

Aki tavasszal
Csokorba szedte az ibolyát
Aki hallotta zsendülni
A határt
Aki megmerítkezett

István

Állok a porban, ember arcomban
a másik ember szeme-fénye ég.
Egymást tipró tömegsorsban
közöny hull ránk, ítélhető kép.

...ilyen a valóvilág :(

Ej, bolondos április,
csalóka vagy és hamis.
Kicsapongó életed
hol ragyog, hol fénytelen.

Isten fia, ki kereszten megfeszítve kínlódtál,
Némán tűrve a szenvedést és az iszonyú halált,
Emberiség bűneiért magadat feláldoztad,
Örök élet reménységét mindnyájunknak megadtad.

Pisti félve lépett be a korcsmába. Még nem is olyan régen hosszabb időt töltöt itt a barátokkal iszogatva, mint otthon.

Valami van, ami már régen nem volt: az illat! Igen, illatot hozott magával az északról érkező szél. Különös volt megint, ismerős ez az illat, amit egy idő után megszok az ember, aztán megint elfelejti ezt az ismerős, ismétlődő illatot.