Nem őszi színek pompáznak. A fájdalom
a vér színei. A kibuggyanó
csepp, mely gyötrelmet takar árvíz idején.

Már nem hittünk, kevés volt a remény.
Négy hónap bolsevizmusában éltünk.
Az oláh ordított, minden az enyém!
A kettős gyilkolás csapolta vérünk.

Minap egy társasággal voltam. Nem mondanám, hogy baráti társaság volt. Inkább néhány ember összejött és beszélgetni kezdett mindenféle témáról.

(Kép forrása:internet)

"Biztos sokan voltatok már úgy, hogy sikerült megnyugodnotok és valami fontosra fókuszálnotok, és mikor azt hiszitek, nem történik semmi, úgy felbosszantanak, hogy utána kész...

Lénárdos haikufüzér

A rejtély, a vágy, melyet a szépség idéz.
A láthatóság, s az elképzelés
óriási világok határán, varázs.

(Erdős Zsolt és Kiss Péter emlékére)

Képekben elmesélve...

Száguldom! Nem érzem az egyatmoszférás testem,
űrkönnyűségű vagyok egy nagy erő közepén.

Én úgy halok meg...

 Lénárdos haiku

  Már nem így néz ki. A táj Malomvölgyi tó.
  Mindenségében, sok lett a dudva.
  Rejtett a kincse. Kívül semmi, kitudja. . . .

Hol volt, hol nem volt egyszer réges-régen egy távoli országban élt egy gazdag ember. Annyi pénze volt, mint a pelyva. Ha meg akarta volna számolni valamennyit, akkor bizony kilencvenkilenc évig kellett volna számolnia éjjel – nappal, hogy megtudja mennyi a vagyona.

                                 Ildikónak

  Bársonyosan simogat az alkony.
  Becézgetem az elpihenő napot.
  Fölötted, ma, új dallamú verset,
  lágy hangú altatót dúdolgatok.

 Ott voltam Veletek...
  Marosvásárhelyen, Zilahon
  Szovátán...és mindenhol
  ahol kellett, hogy ott legyen
  az én vén, makacs, magyar szívem.

Ki ne ismerné Kinizsi Pál hatalmas erejét, de én most mégsem az ő tetteiről szeretnék mesélni nektek, hanem a várban raboskodó törökről.

(Kép forrása: internet)

  A tavasz első szele söpri az utcát.
 Emberek, már várják a holnapokat ,