2011. március 28.-án hajnalban gázolta egy autó halálra Unokaöcsénket Krisztiánt. Az Ő emlékének adózom a verssel.

Kedves Barátaim!

Ezzel a képpel a lányom lepett meg ma az alábbi szöveggel:

Állunk a porban, ember arcunkban
hazát szerető emberek szemefénye ég.
Élünk egymást tipró tömegsorsban,
rákos közöny hull ránk: ítélhető kép.

Mint kis bogárt,
borostyán börtönbe zárt
a néma fájdalom.

Szeretem víg buzdulásban
pogány varázslatod dalát,
szeretem csendes mesédnek
hol volt, hol nem volt bánatát.

Mese akart lenni, de menet közben a tartalma miatt megváltoztattam műfaját. Ítéljétek meg, hogy jól tettem-e!

Az élet minden napján
lemenni mélyre, és keresni
a bezárt vágynak szárnyat:
kiutat a magunk módján.

Roma bűnözők tesztlapja

A jelentkezési lapot elegendő nyomtatott betűkkel kitölteni (amennyiben ez sikerül.) Ahol megjelölés szükséges, tegye aláírását (+) a körbe. Fénykép nem szükséges, mind egyformák.

Nem szerettem Jimmyt - bár a hangja tényleg szép volt...

Egyszer, ezt a népet testvérré emelte a hon.
Hogy lettek hát sors-dobált álmok bábjai a létnek?
Istenverte acsarkodások között, hogyan
fogadhatják el a feléjük nyújtott mérget?

Nemzetünk jelenlegi küzdelmét a
holnapok felé, tudatosan, vagy tudat-mélyen,
génjeinkben őrzött értékek vezetik,
melyeket a nép, a nemzet egyszer már megélt.

Nézni pipacsok nyári szellő ritmusára
hajladozó táncát.
Hallani fekete rigóm párjának dalolt
szerelmes románcát.

…és elindultunk ezen a téli úton.
Fölöttünk álmodtak a havas fák,
csillagok játszottak fönt a csúcson,
míg lent csendet ringatott a havas ág.

A napokban jóleső érzéssel olvastam néhány olyan ember nevét a sajtóban, akik évtizedeken keresztül végzett lelkiismeretes munkájuk, emberi értékeik alapján ilyen-olyan kitüntetéseket, díjakat vehettek át.

Ólom lábon vánszorognak a napok és én sorra megpróbálom túlélni őket. Minden nyűgöm és fájdalmam lenyomom a torkomon.

A szépséged báj, mely ha adod, látható,
gyönyörködtető, örök életű.
Benned születik a kéj, csillag-ég erő.

Nem tudok többé verset írni,
nem tudok írni, csak sírni...sírni.

Szerettem Isten adta életem.
Jutott nagy kanállal, s én élveztem