Lassan az utaknak a végére érek,
homályos távlatom a ködben nem tiszta,
sértenek a kegydíjak, minimálbérek
fojtogatnak, de nem vagyok pesszimista

Szállj madár, repülj, hasítsd a kék eget,
szikrázza napsugár törékeny testedet!
Szeld a távolságot, körözve nagy ívben,
könnyed kecsességgel lüktetve a szívben!

Ködesésben
ahogy a falevél
elengedi az ágat
úgy engedem el kezed

Jajszagú az égbolt,
hideg csendje kemény,
temetetlen vén Hold
bűzlik a tetején.

 Valami idebenn hirtelen megszakadt,
tépem magamban a hangtalan húrokat,
fáj a melódia, kínoznak taktusok,
elmennék messzire, volna reá sok ok.

Mint út mentére kitett öreg beteg eb
kit sorsa valahol végleg ott felejtett
mint ki megérdemli a mostoha sorsát
már nincs szidás rúgás és már nincs is korlát
mint ki nem sír nem nyüszít már nem is ugat

Dauerolt égből
csinálj fasírtot,
felkapott légből
füstölt papsajtot
 

Mesetündér koronája fejemen
Forgatom vajon milyen
Történet jut eszembe
Talán a mókus tánc
Nagy-nagy élménye

Te voltál nekem a legszebb reményem
Érted adtam szerelmes szívem
Téged vártalak megváltótól
Te leszel nekem szeretett gyermekem

Fénylik az áldás,
fénylik a ház,
hitben az Isten,
hitben a ház

Most zilált, zavaros, kusza az összkép,
otthont keres a szegény és hazátlan,
hazug göröngyök gördülnek szerteszét,
szabad vagyok éhes emberkarámban.

Apónak nem volt senkije. Kicsinyke házában éldegélt már hosszú évek óta. Senki nem nyitotta rá az ajtót.

( kép forrása internet )

  Ötven éves kora után az ember már felelős az arcáért… Politikailag is. Ha e mondat igaz, akkor én most igen nagy bajban vagyok!

Hiába kapaszkodik a nyírfalevél
Letépi az ágáról gonosz őszi szél
Végül majd legyőzi sorsának vad tele
A nyár emléke ott a sárban is vele

Ki bontja le a lelkekben a vasfüggönyt??

A vasfüggönyt lebontottuk
Ollók csattogtak,mementónak
Emléke ott maradt szívekbe zárva
Vasfüggönyös  múltunk siratására

Ha a költségvetést a jelenleg beterjesztett formájában fogadja el a kormány, akkor a Fidesz legkisebb gondja is nagyobb lesz, mint az elmúlt hetek tüntetései. 

Megbicsaklott az idő, de meg nem áll,
zsíros barázdák, megbúvó vetések
ölelnek, életet rejt alvó méhed,
e barna fonnyadás most csak tetszhalál.