2008-as írásom, még a fiamnak írtam :)

Evett- ivott gömbölyödött,
megette a kis gömböcöt,
gurult mint a pöttyös labda,
nagy hasát már ő sem bírta,
jöhetett a fogyókúra...
 

Vadszőlő levelén csorog most a vér,
ősszel a bánatom mindig visszatér.
Feledni akarok üszkös romokat
ölelj magához tétova gondolat.

A tavasz, hamar eljött. Az expedíció készen állt az indulásra. Már, szinte minden csomag a hajón volt, csak Brad hiányzott. Elszaladt még az irodába pár ottfelejtett holmiért.

...Öleleletem küldöm Nektek...

Kipróbáltuk a csúszdát is,
de kicsikét féltem,
legközelebb ígérem majd,
lecsúszok merészen.

A napok teltével a kellemes illatozó május, forró nyári napokra váltott az időjárás. Sokszor a letekert ablak ellenére egy trikóban is majdnem megsültünk a hőségtől.

Arról mesélgetnek e kétsoros strófák,
A Teremtő átérzi az Ember gondját.

Isten esküt kívánt, mit ember megszegett,
Most ciklonok cikáznak kis Hazám felett.

Brad és ifjú felesége, már az úton hazafelé haladtak, dél után járhatott az idő. Kicsit hallgatagok voltak mindketten. A gondolataikba mélyedve, alig várták otthonuk magányát, hogy végre újra együtt lehessenek. Csak ketten.  Boldogan feküdtek, amikor csak tehették, csak úgy az ágyon, egymást átölelve és beszélgettek, vagy csak hallgattak. Hallgatták egymás szívverését. 

Őszi napfényben

Színes buborékok
szálltak körülöttem,
szivárvány színekben
ragyogtak az álmok.

Alig várom a délutánt, mikor belépek újra a kórház bejáratán. Határozott, nyújtott lépésekkel sietek, ismerve a járást. Mintha minden tizedmásodperc elvesztegetett idő számítana, mikor érkezek.

-  Köszönöm, asszonyom! Ez igazán jól esik! Köszönöm! - Nézett, hálásan mindkettőjükre. Több órája úton vagyok. Reggel indultam el a távoli városból, Torontóból, és azt hittem hamarabb rátalálok egy barátom házára.

Most pereg a levél
Ő az ősz virága
M. I.

Reggel megcsörrent a telefonom, fél nyolc lehetett, a főnök volt.

Mindenkinek van tükre, mindenkinek !

Hívtak az Alpok, Appenninek
Én és mi itt maradtunk

A farkasordító hidegben, a zúzmara megdermedt a fákon.  Hótakaró borította be a zimankós tájat, és a szél sem moccant sehol.