A szépséged báj, mely ha adod, látható,
gyönyörködtető, örök életű.
Benned születik a kéj, csillag-ég erő.

Nem tudok többé verset írni,
nem tudok írni, csak sírni...sírni.

Szerettem Isten adta életem.
Jutott nagy kanállal, s én élveztem

Adj erőt, Istenem, hogy
Elviseljem terhedet, mit
Rám osztottál, mikor kereszted

Én szót fogadtam.
Nem mentem sehová.

Ez a drága jó kormány mindent megtesz érted!
Te viszont csak azért, hogy megalázd, útnak indulsz. Útnak indulsz, hogy elakadhass. Aztán szóvá teszed, hogy nem tudsz közlekedni, pedig mondták, hogy ne indulj el.

Mi végre a szépség, ha mulandó,
s a sok balga, botor halandó
azt hiszi halhatatlan lesz,
s ezért bármit megtesz.

Mert most is összetartás van, ugye elvtársak?

Vajon mi a lényeg?  Egy mítosz, amit felállítottak, vagy  a valóság? Ha Petőfit mégis elhurcolták, kisebbíti-e az a költő-óriás értékét, emberi nagyságát? Miért nem segít az igazság kiderítésében a Magyar Tudományos Akadémia?!

Evolúció

Vártalak, vártalak,
pitypang mezőn
szívembe zártalak.

Szenzációként robbanhat a magyar sajtóban most először nyilvánosságra hozott hír: Petőfi Sándor állítólagos barguzini raboskodása során összekötötte életét a postamester lányával, aki fiúgyermeket szült neki. Amikor a költő feltételezett testereklyéi 1989 nyarán előkerültek, nem sokkal utána jelentkeztek az ükunokák is.

Amikor megérkezett a hideg, zord idő, és odakint már napok óta esett a hó, apó begyújtott az öreg kandallóba. Alig telt el néhány perc és a szobában kellemes meleg volt.

Bilincset verhetsz kézre, lábra,
gerincet, és koponyát törhetsz
--nyomorékká verheted a testet.

Óh márciusi hősök,
negyvennyolcasok.
 

Forrás: Varánusz.blog (Egyetértek, ezért tettem itt közzé.)

Ez a kormány nem hagy élni. Semmit sem ehetek, mert minden mérgezett...

Ha uralkodni akarsz a népen,
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.