Ma már az emlék régi lehelet csupán. 
Visszatekintés átlépésében 
elsimogatott hosszú út. Rongyos ruhák. 

Árnyékcsókokat csak az elképzelésben 
vitatkozó hit, s az örök tudat 
bomlasztja. Nyarat az ősz, s a tél hidege. 

Megsimogatom a színes leveleken 
átbukó napfényt, s immár egy fohász: 
Ó Istenem suttogom védd meg a hazám!