Tegnap még hirdettétek
Nagy hangon közöltétek
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian !

Reggel felébredve, újra beindulnak gondolataim malomkövei. Őrlik a teendők gabonáját, darálják a sorrendet. Mit, mikor és hogyan. Hirtelen támad az ötlet, Mire beérkezem, az irodába, készen van a terv, tálalom.

Minden oly félkész és befejezetlen,
a Halálunk az élet nagy botránya,
megváltás vágya sóhajt az emberben,
bízik, remél, de érzi mindhiába.
És kevésnek bizonyult az a Hat Nap,

A történelem, meseszerű világában élt egy csipkelelkű, gyönyörű lány, Rózsa. Szüleit fiatalon elvesztette és magányosan élt egy hatalmas erdő közepén.

Magyarország,Magyarország !!
Nagyon sápadt ma az orcád
Országra éhes had mivé tette
Nem sajnál gonosz lelke
 

Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal
 

Aludni tér a szél,
aludni tér a kert,
a hold már rég nem fél,
megpihent most a rend.
 
 

Tíz perccel előbb érkezem az irodába a szokott időpontnál. Marika aki a papírmunkákat végzi, és a nyílván tartásokat vezeti,  már ott ül az íróasztalnál.

Éjfényben csillanó
csillagpor illanó...
 

...Várhatott volna...

Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
sötét bűn van, megbocsáthatatlan.
Labanc, móc és a kozák muszka
halált, kötelet vetett a nyakunkba.

Jóska megkönnyebbülve nézett rám, mikor újra megszólalt.

- Tegnapelőtt hívott fel újra a főnök délelőtt, kérdezte, mi van velem.

Hatalmas nagy kerek alma,
alig fért kezembe,
kisebbedet egyre jobban,
s ezt én nem értettem.
 
 

Ahová már csak néha szűrődik a fény,
vizekig hajló, szomorúfűzfák alatt
mosom az iszapot életem fövenyét,
rostálok homokot és fekete sarat.
Amit a sors és a korom összehordott,
szitálom szüntelen aranyat keresve,

5.