Mivel délvidéken,  nagyobb szükség volt a már kiképzett, harcra kész bakákra, huszárokra, és fegyverre is, azok, akik októberben megkapták a felszerelést, bakancsot, puskát (igaz, hogy csak régi, kovás puskát) át lettek szervezve más századba, és elmasíroztak, hogy délvidéken, és hazánk más harcterein harcoljanak. Így akarták más századba sorolni Varga Gyurkát is, és vele a másik két kenyheci legényt. Sőt, a parancs szerint még különböző századokba kerültek volna. Először csak Varga Gyurka próbált tiltakozni egészen a zászlóaljparancsnoknál, Pulszky Sándor ezredes úrnál. De az egy közönséges káplárt meg sem hallgatott. Két nappal az indulás előtt Gyurka kiment a Kispipába, ahol már várta Vadász József nemzetőr tiszt úr. Látta, hogy Gyurka éppen nincs jó kedvébe.

-Mi van veled, káplár úr, csak nem volt  rossz a prófunt?- próbált viccelődni a fiatalúr.

-Hagyd el, nagyságos úr -(Mert igaz, hogy tegezte Vadász József fiatalurat, de azért a „nagyságos úr” nem maradhatott el. )

Elmondta, hogy pár nap múlva már messze masíroznak Kassától. Ez a nemzetőr tisztet is kellemetlenül érintette, mert a kenyheci fiukkal ő is számolt, ha a körülmények úgy hoznák. Ezért csak kihörpintette borát, és távozva az ajtóból annyit szólt Gyurkának:

- Még ne pakoljátok a borjút, megpróbálok valamit tenni az ügyben.-

Gyurka ezt hitte is, nem is. De Varga György káplárnak, meg Majni Béla és Hubai József honvédeknek is olyan parancsot adtak, hogy készüljenek az elmasírozásra, hát készültek. Kicsit reménykedett, hogy Kassán maradnak, de mégsem bánkódott, mikor a század a kaszárnya udvaron felsorakozva várt az indulásra. Igaz, hogy elég messze fog kerülni szülőfalujától, de így is a magyar szabadságér fog harcolni, meg Kocsos Erzsikének fog bizonyítani (Persze, ezt még magának is csak titokban vallotta be.).

A felsorakozott század elé lovagolt Miskolczy Sándor főhadnagy úr, hogy indulást vezényeljen, mikor a kaszárnya irodából egy őrmester rohant hozzá. A főhadnagy először csak fejcsóválva hallgatta az őrmestert, de utána kivezényelte a sorból Varga káplárt, Majni és Hubai honvédeket, és a századnak sietve indulást vezényelt. Talán attól félt, hogy ha tovább várnak a kaszárnya udvaron, Pulszky ezredes parancsára még több igazán jó katonát kivezényelnek a századából.

Másnap a Kispipában Vadász fiatalúr elmondta Gyurkának, hogy az indulás előtti napon egész estén győzködte az ezredest, hogy a menetszázadból kivegye a három legényt. Igaz, hogy Gyurka próbált érdeklődni, mi az oka annak, hogy Kassán maradhattak, de Vadász József csak általános, semmit mondó magyarázatot adott.

Varga káplár és társai még mindég a Kassai kaszárnya komiszkenyerét fogyasztották, de mikor a Schlik hadtest betört a Duklai hágón, és Eperjes felé közeledett, a Kassai kaszárnyában tartózkodó 20. zászlóaljban nem akadt két század, akiknek lett volna egyenruhájuk, és puskájuk. Sem egyenruha, sem lőfegyver, mit lehet ilyenkor tenni. Minden században volt pár régi kovás puskával felszerelt baka, akik gyakorlatozás végett mindég másnak adták puskájukat. A puskásokból felállítottak két századot, akiket Pulszky ezredes késedelem nélkül Bártfa felé indított Zemányi Ferenc és Keresztessy Menyhért főhadnagyok vezénylete alatt, hogy útját állják a 8000 fős, ágyukkal megerősített Schlik hadtestnek. Igaz, hogy már előttük indult Schlik ellen a 180 főből álló lengyel különítmény az öreg veterán Thorzniczki Wladislaw őrnagy vezetésével, meg 100 kassai önkéntes vadász nemzetőr is. Hogy bátorság, vagy vakmerőség ilyen harci cselekedetre parancsot adni… ezt majd döntse el a történelem. Sajnos, az új császár, Ferenc József parancsára az osztrákok több irányból támadták hazánkat, így nehéz megítélni, vakmerőség, butaság, vagy csak szükség hozta ezt a fura parancsot. Pulyszky ezredes jó stratéga hírében állott, és biztosan nem cselekedett volna elhamarkodottan, ha rá nem viszi a szükség.

A Bártfa felé masírozó második században ott volt Varga György káplár úr, és az ő tizedébe lettek beosztva Hubai és Majni honvédek is. Érdekes, tarka két század vonult Kassáról Bártfa felé. Volt olyan, akinek volt egyenruhája, de olyan is akadt, akinek nem, és a saját gúnyájában, csizmában, vagy bocskorban vonult, vagy szekerezet  Schlik ellen. Régi kovás puskával voltak felfegyverkezve, de mikor a golyóbisokat próbálták a puskacsőbe gyömöszölni, ezek vagy nagyobbak voltak, mint a lönyílás, vagy egyszerűen bele estek. Hogy hogyan fognak majd ezekkel harcolni, senki sem tudta. Legfeljebb bunkósbotnak lesznek jók. Mivel mind tapasztalatlan újoncok voltak, nem is féltek a csatától, és inkább örültek, hogy kiszabadultak a kaszárnya egyhangú unalmából. Mennyire meglepődtek, mikor még Eperjeshez sem érve, már az ellenség elől menekülő kassai nemzetőrök rendezetlen csoportjaival találták szembe magukat.  Kicsit lelohadt a harc előtti lelkesedésük. Ahogy Eperjes városába beérve Thorznyiczki lengyeljeivel is összetalálkoztak, a századokat vezénylő két főhadnagy is inkább úgy döntött, nem vonulnak tovább.

Folyt.köv.