Ó én édes Hazám !
Hogy tudsz szárnyak
Nélkül repülni ?
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni ?
Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben
Haza hívni ?

Igaz, hogy a nagymamája úgy döntött, Dódi elutazik Clevelandba, és sikerült meggyőznie Zsuzsi mamát, meg Imrét is. De Dódi azért nem volt egészen meggyőződve, hogy neki ki kell utazni.

Az én szeretet Múzsámnak ajánlva, ezen gondolatokat, és az érzést mit kaptam tőle, megköszönve.

Ablak előtt rózsabokor,
szundít a téli alkonyon.
Ágán néhány száradt levél,
zörög, táncol, fújja a szél.

    „Bizonyára Te is hallottál a turáni átokról.”  - kezdett mesélni az öreg kántortanító. „Persze, ennek annyiféle változata kering a nép között, hogy elmondani is sok lenne. 

Nap ragyog a réten,
minden csupa fény,
a tündöklő égen
szivárvány a szél.

Bámulatra méltó a mustármag hite,
a tű fokába szorult tehetős teve,
az öröklét záloga pár őszinte mise,
mit akarhat itt egy novemberi fecske,

A tél-nyúzott csendben,
erdő fája reccsen
--ijesztő ostor csattanás!

    Annus rettegett attól, hogy véletlenül az utcán, ismerőssel találja magát szemben.

Szél szalad az égen,
mosolyog a táj,
kék szemed fényében
virgonc a határ.
 

Gólya madár,gólya madár
De hamar haza jöttél
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél !
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is
Nem hallod a cinke szavát
Szomorú élet vár itt rád !!

Madárka ha röppen
zizzen a faág,
dalra fakad közben
az egész világ.
 

Rövid hallgatás után a pásztor vette át a szót:

  Míg a csordával voltam, nekem is eszembe jutott egy eset, amit egy dobóruszkai barátomtól hallottam. Te diák úr, bizonyára többet tudol Dobó Istvánról a híres egri várkapitányról, mint én.

Ülök a téli csendben
Rám terítette palástját a téli nap
Még egy madárka sem rebben
Némaság fogva tart

Mindig is jól tudtam, és már tudni fogom,
a rossz kompromisszum ellenem fordulhat.
Egyedül maradtam, kitől vegyem zokon,
irigylem röptét a vándormadaraknak.

     Annus, mikor Hamburgban a New York-ba tartó hajók időpontjáról érdeklődött , igyekezett angolul beszélni, - mivel németül nem tudott,

Hajnali fény csacsog,
az égre kék kalapot
rakott a jó Isten,
kabátban a szél libben.

   Hajdanán, amikor még öregapám is csak pendelyes pulya volt, történt az alábbi eset:

Volt is, nem is egy falu. Egyszeri falu volt, ahol az egyszeri emberek laktak. Nagyon magának való népség volt ám!