Kergettem egy őszi falevelet
bíbor színben, sombokrokon át,
mint a szél , de összekeveredett.
Hiába kutatom, nem találom már

Dorombol az égbolt,
a fák dala messzire száll,
tündököl minden rét,

Olyan vagy nekem
Mint a lámpa fénye
Életem sötétjében
Világítasz még nekem

Hol vagytok édes, szerelmetes évek,
hajdan az életem izmosabb fele
eljegyezte magát egy írógéppel,
hogy napom reménnyel kopogja tele.

Kidőlt,bedőlt kicsi ház,
omladozó fala
Látszik rajta szebb napokat megélt,
szorgos volt a gazda
Kerítése fonott fűzfából,

..hallod az óra mily halkan ketyeg?
Szinte némán méri az időt,
kint roppan a hó, léptek zenéje
kíséri a messzire menőt.

Megrövidült a nyúl lába,
Soma kutya majd lerágta.
Erős cérnát, meg tűt ide,
meg kell varrni, de ízibe!

Egy érzés csak nem több, melynek okozója,
éltem múzsájának legfinomabb csókja.
Gondolataimnak kerekét forgatja,
mondatokat formál, szül, glédába rakva.

Magányos fenyő sziklákon kapaszkodik
a Tettye fölött. A Havi hegyi
templom harangjainak kezd inteni.

Olykor nézem az eget és az visszanéz,
az Isten tenyerében minden rész, egész.

Szürke reggelekben zsibbadt ébredés,
a lelkünk zárt, befagyott erődítmény,
nincs párbeszéd, elfogyott az érzés,
a görcsös kérdőjel ingerszegény.

...ÉNKÉP (hatvankét és fél évvel ezelőtt)...

Zoltánnak, és Ágnes asszonynak is könny csillogott a szemében. Sok kérdés kavargott agyukban, de megszólalni egyikük sem tudott.  Pisti a pohárban csillogó vörösbort vizsgálgatta.

a térdre rogytam
S nem tudtam ,hol vagyok
Imára kulcsoltam kezem
Uram segíts, magam vagyok

Nagy hegyeknek lankás alján
Róka pár élt,szép kis vackán
Rókalyukban négy éhes száj

Látod Zoltán. Negyvenöt év után haza látogatol, és én csak panaszkodok, meg a rossz sorsokról beszélek. Amikor te a szüleiddel elmentetek, mi még gyerekek voltunk. Nem érthettük a szoci szörnyűségeit.  A szociban nőttünk fel, amikor már alább hagyott a magyargyűlölet, a kuláküldözés. Lassan ugyan, de  fellélegzett mindenki.  Megtanultunk élni abban a renszerben.

Kacag a fillér,gurul a forint
A vén Európa beteg már megint
Halmokban dobált lakáskulcsok
Zsebeiket tömik a bankok
Mi lesz veled Te szorgos nép,