Csak kuporgok.
Szívem virága
szírmát hullajtja,
bánatra virrad
minden reggelem.
Mint két elem
a tűz, s a víz,
viaskodom velem.
Bennem egy jó,
s egy rossz lakik.

És ezek a valakik
szívják a vérem.
Hiába kérem,
könyörgöm hagyjatok,
õk csak vívnak
itt bennem szüntelen.
Megfojtanak,
nem hagynak élni,
már nem merek remélni,
nincs múltam.

Nincs jelenem,
nem akarok jövõt.
Elbántatok velem
bennem lakó erõk.
Hagyjatok menni,
ne játszatok velem,
érzem, hogy
megöl a félelem.
Ott messze fény dereng,
vár rám a végtelen...