Szitál a felhő,
űzi a szellő,
hófehér fátyla a föld fölött.
Csillag az égen,

     „Első sorban azt szeretném tudni, miért hívják ezt a tájat vízen inneninek. És ha ez vízen inneni, hol van a vízen túli.” - szőtte a beszéd fonalát diákunk.   „Egyszerű ennek a magyarázata.” - mondta a pásztor felesége. „Majd mikor innen Patak felé veszed utadat, Nagykaposon jobbra térve Lelesz irányába fogol haladni.

Éji dalban tündér táncol,
gyöngyillatban lelket bájol,
szellő libben, visszaszámol,
mosolyt hint a csillagárból.
 

Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok

A partokon sétál, a teste ösztövér,
a lelke végtelen, az egekig felér,
az ecsetből csorognak a fények, csodák,
egy sötét kor fölé feszít glóriát.

Úgy várom a karácsonyt,
Sütök finom kalácsot,
Dióst, mákost, gesztenyést,
Mézeskalács süteményt.

Rügyet bontanak a fák,
ugrándoznak a békák,
hegedülnek a fűszálak,
szép ruhája lesz a tájnak.
 

Álmosan ingatja a fejét a Nap, ami lehet, hogy a napi politikának szól, vagy annak, ahogyan csinálják az ahogypolitikusok. 

   A zimankós fehérruhás tél már régen átadta hatalmát a vidám, mindent virágba borító tavasznak. Most nem sürgette a hideg északi szél diákunkat, hogy szaporázza lépteit. Minduntalan megállt, úgymond: pihenni, pedig csak egy szép virágot, egy pipaccsal, búzavirággal tarkított mezőt bámult meg.

...Karácsony...

A fenyőfa díszei közt
csendben, szinte észrevétlen
megbújik a csillagszóró,
s várakozik tettre készen.

A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk,szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk
Ők vigyáztak ránk
Mesélték a kis testvéreknek
Kis Jézuska érkezik hozzánk
Mi áhítattal hallgattuk

Én most is a tavaszról írok,
kigombolt lélekből rügy fakad,
színeire bontom a tájat,
és csobbanásra a hűs tavat.

Hordoztam bánatot, kaptam örömet,
puha párnát, és vetettek rám követ,
sokszor már csak az árnyékom követett,
olykor nyüzsgött, máskor kiürült a bolt,
de akkor sem hiszem, hogy csak ennyi volt.

Minden évben várva várom,
Jöjjön már el a Karácsony!
Lelkem húrját felhangolom,
A hangomat kicsiszolom.

Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja

Január harmadika van, még hajnalok hajnal, de Jancsinak indulni kell a legkorábbi autóbuszhoz, hogy Kassan elérje a Prágai gyorsvonatot, mert Olomoucon időben kell a kaszárnyában jelentkezni.

Fenyőöröm, csengettyű,
ragyognak a csillagok,
áldás zeng- bong legbelül,
fényben járnak a dalok.