Ahogyan szerette volna, itthon halt meg.

Kukorékol a hajnal az égen,
bukfencet vet a szellő a réten.

Hogy robbannak szét a percek.
Szilánkokká törve jajdulok belé,
s hogy jajgat bennem a gyermek,
azért, nehogy rádöbbenjek--
nincs út visszafelé!

Felhők fodrán lepke táncol,
virág illat szellőt bájol,
a napsugár víg a tájon,
vándor pihen egy tisztáson.

 Sanyi és Terézke már több mint egy éve jegyesek voltak, és sülve-főve csak együtt lehetett őket látni. Ahogy reggel, még hajnalok hajnalán kimentek a buszmegállóhoz, hogy a korai autóbusszal a városba utazzanak, ahol mindketten dolgoztak, csak egymást keresték. 

Budapest-Bamako Afrika- autó Rally verseny/
/Mosonmagyaróvár-Erdős Krisztián-Erdős Sándor /
Mikor az ember elindul
Neki lát a távnak

Testbe szorult rab a lélek,
kérdem Uram, - mondd, mit érek?
Terveket én sosem szőttem!
Azt sem tudom, honnan jöttem.

Ha beszélsz énhozzám, megszólít tavaszom,
Mikor megcsókolsz, már többé nem szomjazom,
Nem kínoz a hőség, és nem dermeszt a fagy,
Mindentől megóv, véd az, hogyha velem vagy.

Ti nők, az örök élet hordozói. A remény megtestesítői. A gyönyörök ki nem apadó kútjai. Nélkületek életünk silány és értelmetlen lenne.

Üljetek csak ide körém! Most egy csodálatos várról mesélek nektek. Nem kell az Óperenciás – tengeren túlra mennetek, hogy meglássátok és halljatok róla. Csak ide a szép Erdélyországba a Keresdi várba vigyen a lábatok és annak is az egyik eldugott szegletébe.

(Kép forrása: internet)

A bocsoknak sem kellett kétszer mondani! Egyszerre akartak a bejáraton kimenni, ezért már ott átestek egymáson! Milyen jó móka volt!

Tündérszemű kisleány,
tavasz nyílik faágán.
 
 

Most, itt áztatod a dombok közé hozott arcod,
s a honvágyat belőled, most mossa ki a szél.
Tegnap, mikor felléptél az ismerős út hátára,
könnyezve kinyúltál az itt hagyott  palócokért.

Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél

Áve Éva! Áve Regina!  Légy üdvözölve Éva! Légy üdvözölve Királynő!...Hányszor hangzottak el ezek a dicső szavak, és hányszor lettek papírra vetve?!  De bizony sokszor az idő azt bizonyította, mennyire nem őszintén, mennyire hamisan voltak kimondva, leírva.

A nagy barna, ott volt mellette, mint hűséges társa, akivel szövetséget kötöttek a szívükben. Ott maradt mindvégig, amíg felgyógyult. Védte, óvta mindentől.

Megtudod te is valamikor, egyszer,
amint vénülsz, lassan megöregszel.
A szíved dobod, a lábad mozdulna,
nem jár más csak zsebedben az óra.
Mindent megittunk, és mindent megettünk,
évfüzér-sor kanyarog megettünk.

Amikor az ember megérzi, és tudja, hogy az élet által közvetített, irányított úton a megismert, s a lassan már hozzátartozó másik ember jelenti az énje teremtett, vagy szakított mását, akkor tudja, érzi, jó út