Valamikor nagyon régen, túl az Óperenciás – tengeren, de még a Nekeresdi üveghegyen is, volt egy gyönyörű ország. Ennek közepén egy magas hegy tetején állt egy arany vár, és ebben lakott egy öreg király feleségével és leánykájával Napsugárkával.

(Kép forrása: internet)

...kilincselek...

...feketén, fehéren...

Kopott könyvek és rég levetett kabát,
álnok barátok, keserű szerelmek,
tépve, törve, mint a késő őszi nád
még a kevesebben is több, jobb leszek,
bár szűk a költségvetési keret.

Mély szegénység tükröződik a tóban

Szeretettel meghívlak benneteket egy kis nézelődésre!
Többszöri nekirugaszkodásra végre, sikerült összeállítanom ezt a pár képet, bár időként a helyszín és az idő keveredik...a technika mindent megpróbált bevetni ellenem... 
Fogadjátok szeretettel!

Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
 

örömködött a föld a talpa alatt

Nagy szeretettel ajánlom írótársaimnak, akikkel együtt élhettük át ezen élményeket! 

Névnapi köszöntő

/Szép Jolikámnak és Soós Jolcsikámnak/

Mikor millió virággal köszönt a nyár
Mikor száz sugárból ragyog a napsugár
Mikor minden jó barát téged köszönt
Mikor szíved tele csurdig boldogsággal

Azt tudtam, éreztem, erről az Erdélyi útról fogok írni egy verset.

Nem morbid csak elkerülhetetlen

...az ég is leszakadhat...