Hiányzol! E szó nem elég
Ahhoz, hogy mit érzek!
Ámor nyila még bennünk van,
remélem te is így érzel!

Az idén boldogságunk, házasságunk
Krisztusi korba lépett.
Mit számítanak az évek!
Még mindig a szerelem tüze éget!

Ha meghalljuk a „Távollét”-et
Parádfürdőre gondolunk,
Eszünkbe jutnak a meghitt órák,
egymásra nézünk, és együtt dúdolunk.

Lassan múlnak az órák, a percek
Míg hozzám visszaérkezel,
Lágy hangod, derűs mosolyod
Úgy hiányzik, alig létezem.

Hajunk már sajnos őszbe fordult,
De szívünk azért mindig fiatal.
Maradjunk meg egymásnak még sok évig,
Meghitten, boldogan, leküzdve minden bajt!

Nem tudjuk, hogy mi vár még ránk,
Nem ismerjük a holnapot,
De gyermekünk, s unokáink körében
Várnak még ránk boldog évek, s hónapok! 

Nyírbogdány, 2005. május 26.