Pisti csendben gondolkodott .“Nem is tudom, neked ki jut eszedbe, kinek a sorsa érdekel.  De ha a legsikeresebb gyerekkori játszótársunkkal akarsz találkozni, elég holnap kimenni a  főtérre.

Hol az a hely,hol szobrok mozdulnak el?
S eltűnnek az éji homályban
S tettekért egy nemzedék felel
Szenved egy határtalan elnyomásban !

Egyszer egy legényke
felmászott a fára
felmászott
felmászott
de letört annak ága.

Ő lesz a könyved borítója - ha tetszik. :))

Irgalmatlan jelent őriz a zaj,
az utcai élet árulja bűnös titkait.
Vértől zavaros térben futó élők
élik a nékik jutott sorsuk kínjait.

Nem hoztam vizet az Olt vizéből
Nem láttam belülről a "Szent Anna"kápolnát
Nem csónakáztam a "Gyilkos tavon"
Nem láttam búcsús sátrakat

Bújik ide, bújik oda,
zizzen tőle minden ág,
levelüket megborzolja,
kócos tőle a világ

Néha felvillan még bennem a tér,
mi rég zöld volt, most már az is fehér,
a telünk minden dühét kiéli,
véli, ereje emberfölötti.

„Én kisgyerek voltam, mikor a szüleimmel diszidáltunk.Így nem emlékszem a „szocira“ – ahogy édesapám, meg néha édesanyám is emlegette. Csak tőlük hallottam a kitelepítésekről, magyarellenességről, „földreformokról“, „beszolgáltatásoktól“. Meg voltam győződve arról, hogy az itteni rendszerváltás elhozta nektek is az igazi szabadságot.

...hittem benned...

Felmászik az ég lábára,
vagy a legmagasabb fára,
elcseni a telefonod,
míg a reggelijét hozod.

Drága Múzsámnak 

Az állomáson állt, sínek felé nézett,
elindult a leány, komótosan lépett.
Állát felemeli, az órára pillant,
szája szegletében halvány mosoly csillan.

Imént olvastam az Evangélikus Élet-ben , hogy Oklevéllel tüntettek ki egy harangozót.  Írjuk ide a nevét : Bohus-Magyar György. A" Békéscsaba szlovákságáért"  végzett munkájáért kapta a megtisztelő címet , mint az evangélikus templom harangozója.

Földig hajolt az este,
az ágyad mellé letérdelt,
csendjében a szobádnak
minden imát megismételt.

Ó ragyog a napsugár
Hosszú hideg vár
Tél foga húsodba vág
Hideg feni rád fogát

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy csodálatos kacsalábon forgó vár. Ebben a várban lakott egy jószívű király a feleségével.

(Kép forrása:internet)

Ötvenes éveit taposó, ráncos arcú férfi állt az asztaluk elött. Gyérülő haja teljesen fehér volt, de a bajusza , amelyikben csak éppen elvegyült egy-egy fehér szál elárulta, hogy még azért nem Matuzsálem korú férfival van dolguk.

Szombaton volt, vagy vasárnap talán,
őszintén már nem is nagyon tudom,
egy percre kinyílt az égbolt, a határ,
és elcsábított hazug tavaszom.