575575

Virágvasárnap. Kinyílnak a zárt kapuk, 
s a szeretetnek fénysugarában
valami különleges érzések lépnek.

Szabó Lőrinc:" újjászületett jajomban napra-nap, 
s bár legjobban a vesztes vágy sirat, 
sok más néma kín szóló szája vagy. "

Vajon ha hallom a fenti „zeneművet”, 
miért könnyezik fényben a szemem? 
Ó de csodás az öröm a művészetben.

Ehető kaktusz gyümölcsét a sok tüske 
védi. Óvatos kezek kutatják, 
mint Ida virágait. Fáradt délután

Te adtál egyszer. Mondtad is vigyázz tüske. 
Bár megszúrt, nagyon sokáig érzem. 
mint ajkam a legforróbb égett pirítóst.

Rád hajol testem örök szeretetemmel 
Szívem zaklatott dobbanását már 
nem tudom elrejteni. Talán meghallod.

A boldogságot, mint a napfogyatkozást 
látod, átéled, de sokáig kell 
várni míg újra látod, s megint átéled.

Remélem, hogy egyszer mindenki 
a boldogságban meg tud pihenni.
Ha valami szép, nekem az mind menedék.

Kertemben kinyílt a nőnapi ajándék. 
Elküldöm minden nő mosolyáért,
s a könnyek az arcokat elmaszatolták.

A szakállas úr megjelent. Még hideg lesz. 
A József napi, Sándor, Benedek, 
zsák szája tátva, gyűjti a nagy meleget.

A halott karok múltjukban kapaszkodnak
Erdei földben, megered az új
kicsi hajtás és indul az örök útra.