Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Élet-töredék 2.rész

Főadmin
Főadmin képe

folytatás

     Lezsák Sándort őszintén tiszteltem. Nem volt főnököm, de mégis felettesem volt, mint az MDF akkori elnöke. Amikor megtudta, hogy elváltam, azonnal „startolt”. Mindent elkövetett, hogy a testvérével összehozzon. Kötelezővé tette a magán-rendezvényein való részvételt is, mondván: nem csak a legjobb dolgozó vagyok az MDF-ben, de a legjobb barátai közé is tartozom.
     Hittem Lezsák emberi tisztességében, becsületességében, őszinteségében. Büszke voltam rá, hogy a barátai közé sorol. Az átélt borzalmak után beadtam a derekam, és minden közelebbi kapcsolat nélkül hozzámentem a testvéréhez feleségül, aki – állítólag – szerelmes volt belém.  Úgy gondoltam, hogy ez a család becsületes, itt csalódás nem érhet. Lesz egy váll, ami támaszt nyújt lelkileg.
     A „családba kerülve” jött a döbbenet. Minden hazugság volt, amit hittem a Lezsák családról, és amit mutattak önmagukról. A képmutatás, a hazugságok tömkelege. Az anyós folyton templomba járt, de minden második mondatában úgy átkozódott, hogy a cigányasszonyok tanulhattak volna tőle. Mindenmkit átkozott, aki nem volt sziompatikus neki, vagy éppen ha haragudott valakire. 
     Újsütetű férjem ivott, mint a gödény. Én ezt eddig sohasem ismertem, mert sem az apámat, sem a két bátyámat, sem a volt férjemet soha nem láttam részegen. Tele volt adóssággal. Benne volt a VIP-listás Postabankos botrányban. No és Molierre Fösvénye elbújhat mellette. Az irigysége egyedülálló a földkerekségen. Elve az volt: Ami a tiéd, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. Ha lement a boltba cigarettáért magának és megkértem, hozzon egy fél kiló kenyeret, addig állt az ajtóban, amíg a kezébe nem adtam a kenyér árát. Ő Komáromban lakott, én Nyíregyházán. Kettő-három havonta eljött, itt tartózkodott 1-2 hétig, de egy forinttal nem szállt be a költségekbe, ám követelőzött: nem szerette a gépsonkát, a sonkaszalámit, a császárszalonnát, a pulyka húst, a csirkét, a tejfölöset… had ne soroljam tovább.
    Hamar rájöttem: a nagy szerelem, amit irántam érzett annyiból állt, hogy „angyalomnak és gyöngyömnek” szólított, de egyébként házvezetőnőnek kellettem neki. A család meg úgy gondolta, én majd ráncba szedem… Teljes mértékben papír házasság volt, értendő ez MINDENRE! Este 6-kor már lefeküdt, reggel 5-kor kelt. Egész házasságunk alatt egy fagylaltra meg nem hívott. Persze ennél vannak az idő múlásával már mulatságosnak értékelt tettei is, de ezekről is majd a készülő könyvemben lehet olvasni...
        Hiába voltam a felesége, mindössze 9-10 alkalommal voltam Komáromban – nála -. Ott tartózkodásom alatt is az én pénzemből éltünk. Nem részletezem, mert ez is benne lesz a könyvemben. ( Szerintem aki olvassa majd, hülyére röhögi magát). Eredetileg arról volt szó, hogy őt nem köti semmi Komáromhoz, így eladja a házat, és költözik Nyíregyházára, ám ez eszébe sem volt.
    Aztán jött az MDF-ben az elnöki tisztségre történő választás, és jött a hataloméhes Dávid Ibolyka, aki (i)gazságügyi miniszter volt, de az MDF elnöke is akart lenni, mindenáron. Ahogy Lezsák is. Az elnököt a küldöttek választják meg, és mert túl jól végeztem a munkámat, az országban nekem volt a legtöbb szervezetem, ezáltal innen volt a legtöbb küldött, nyilvánvaló volt, hogy az én megyém dönti el, ki lesz az országos elnök.
     Mivel én Lezsákné voltam, ráadásul Lezsák innen származott, a szervezetek pedig hallgattak rá, egyértelmű volt, hogy e megye Lezsákra fog szavazni.
    Ibolyka (i)gazságügyi miniszterként a bizonyítható törvénytelenségek és  csalások tömegét követte el, hogy elnök lehessen. Utólag sajnálom, hogy nem mentem emiatt bíróságra. Mekkora szégyen lett volna, ha egy igazságügyi minisztert elítélnek okirat-hamisítások, csalások miatt. A bizonyítékok a mai napig  megvannak!  (A történetet könyvben megírtam, meg is jelent, el is kapkodták percek alatt.)
    A lényeg: leszereltette az irodám zárját, felfüggesztett az állásomból indokok nélkül. Illetve… iratott néhány cimborájával egy feljelentő levelet ellenem, miszerint nem jól végzem a munkámat, és a szervezetek elégedetlenek velem.
    A korábbi pártigazgatók, akik hivatottak voltak a munkámat értékelni, ÍRÁSBAN, FELHÁBORODVA (hiszen kilógott a lóláb) nyilatkoztak, hogy ez szemen szedett hazugság, a legjobb dolgozó vagyok, kifogástalan a munkám. A szervezetek pedig 1 nap alatt (!!!) tiltakozó leveleket írtak (ezek rendelkezésemre állnak a mai napig), hogy mennyire szeretnek, csakis velem hajlandóak együtt dolgozni. Ha a felfüggesztésemet nem vonja vissza, feloszlatják a szervezetüket. ( Lám csak, mekkora a szeretet ereje! Áldja meg az Isten őket! ) Követelték (!!!) hogy álljon eléjük Dávid Ibolya, és a szemükbe mondja, mi a gond velem! Nem mert eljönni, maga helyett elküldte az egyik pribékjét, akinek csúnyán nekiestek a szervezetek elnökei. Követelték a felfüggesztésem azonnali visszavonását, a feljelentő levelet írók alaptalan rágalmazás miatti felelősségre vonását, illetve választ arra, miért akarnak eltávolítani a munkahelyemről. A válasz annyi volt:  „CSAK. Mert Dávid Ibolya  így akarja”.
    Végül – elismerve nyilvánosan, hogy sem a munkám, sem a magatartásom ellen nincs kifogás – visszavonták a felfüggesztésemet, de elküldtek szabadságra.
   Én pedig a szemükbe mondtam: megírom a történetet.
Ettől kezdve elindult fenyegetésem, zsarolásom, nyiltan a szemembe mondva: kikészítenek idegileg. Tudták, hogy elég bátor vagyok megírni, és azt is, hogy nem lányregényt fogok írni, hanem bizonyítékokkal alátámasztott könyvet. (Ennyire már ismertek, és nyilván féltek, hisz volt mit mondanom.) 
     Végül közös megegyezéssel eljöttem az MDF-ből azzal az ígérettel, hogy másik állást kapok cserébe. Természetesen eszükbe sem jutott az ígéretük, ott maradtam egyetlen forint, állás nélkül. . (Két gyereket még eltartottam ekkor. A férjem Komáromban élte világát …) Lezsák pedig behúzta fülét-farkát, pedig mindennek oka ő volt: Mert  ő is elnök akart lenni.
     A könyvet megírtam, de jöttek az ijesztgetések: beléptek a számítógép-rendszerembe, és szó szerint idéztek a készülő könyvemből, éjszaka kinyitották a kocsimat, levették a kormányvédőt, és letették az anyós-ülésre, más alkalommal az index-jelzőre drótot kötöttek, és elvezették a pedálok előtt (tél volt, tükör jég az utakon). Ha nem veszem észre, beleakad a lában vezetés közben, pillanat alatt ott a beleset. Mindezt a férjem is látta, sőt feljelentést is tettem a rendőrségen!  
    Végül stílusosan szeptember 11-én (a terror napján) , a könyvem nyomdába adásátkövető napon (!!!) valóban majdnem halálos autóbalesetet szenvedtem. A rendőrség kétszer küldte ki a helyszínelőket, mert nem értették, mi történt, hiszen megállapították, hogy minden tekintetben szabályosan vezettem. Végül igazságügyi műszaki szakértő bevonásával lefoglalták a kocsimat.
     Az ügy érdekessége: Amíg a békéscsabai intenzív osztályon voltam, meghalt egy rokonom. Édesanyám a temetésen összefutott Dávid Ibolya egyik pribékjével, aki a minden alapot nélkülöző feljelentő levél értelmi szerzője volt. Volt képe érdeklődni hogylétem felől, majd elszólta magát, hogy ő tudott a balesetemről leghamarabb, ő értesítette az MDF Országos Hivatalát. (?!)

Csakhogy:

1./ Én már ekkor régen nem voltam az MDF dolgozója, irataimból semmi nem utalt arra, hogy ott dolgoznék.
2./ Nem Nyíregyházán, hanem Békéscsaba mellett történt a „baleset”
3./ A rendőrség kizárólag a férjemnek, vagy a gyermekeimnek adhatott tájékoztatást a balesetről, illetve az állapotomról. Másnak senkinek, egy kívülállónak különösen nem! Honnan tudott ez az illető – saját állítása szerint – elsőként (!!!) a balesetemről?
4./ Szegedre indulásom előtt több fenyegetést is kaptam, sőt, az egyik volt MDF-es megyei elnököt személyesen hívta fel Dávid egyik pribékje, hogy állítson le a könyv megjelentetését illetően. A volt megyei elnök közölte, hogy eszében sincs engem leállítani.  (A telefonhívásnál jelen is voltam).
5./ Indulásom előtt átnézettem szerelővel a kocsimat. (Előtte műszakizták, tökéletes rendben volt.)
6./ A baleset reggelén ismét nyitva találtam a kocsimat, az anyós ülésen pedig egy fenyegető levelet.
7./  A baleset előtt Köröstarcsánál volt egy kettős kanyar, azt tökéletesen vettem, ám azt elhagyva észrevettem, hogy a kormánykerekem kb 10 cm-re balra félrehúz. Megpróbáltam félrehúzódva leállni, de már irányíthatatlan volt a kocsim…
   Egy hónapig voltam Békéscsabán, intenzív osztályon – életveszélyes, maradandó belső sérülésekkel. Csodával határos módon maradtam életben…
     Sokan megkérdezték, hogy nem félek azóta? NEM! Több lett a bátorság bennem, hiszen a Jó Isten akarta, hogy életben maradjak. És ami a döbbenetes! Miattam felbomlott az MDF nagyon sok szervezete a megyében. Volt olyan Szervezet elnök, aki odavágta a tagkönyvét Dávid pribékjének e szavakkal: "Zsuzsa nélkül nem vagyunk hajlandóak még MDF tagnak sem lenni.Itt a tagkönyvem, vidd el Dávid Ibolyának, hogy dugja fel magának! " (Szó szerinti idézet! Aztán már az országban is sok helyen megszüntették a szervezeteket - hiszen sokan ismertek. Budapesten pl 500 fős szervezet szünt meg... Dávid Ibolya pedig csúfosan megbukott, azóta is a bíróságot járja. 

folytatom…

Rovatok: 
Blog