Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Kicsi csiga, aki megmentette az erdőt

Adalberto
Adalberto képe

Egyik szép, nyári nap délutánján kicsi csiga hűsölt az erdő szélén egy nagy lapulevél alatt, amikor furcsa dolgokra lett figyelmes. Emberek jöttek nagy autókkal, és megálltak az erdőnél. Kíváncsian nézte, hogy mi fog történni. Az autók utasai leugráltak a járművekről, és tábort vertek a közeli tisztáson.
– Vajon, miért jöttek? Mit akarnak? – kérdezte magától, de választ nem kapott. Ezért kicsit közelebb merészkedett a nemvárt vendégekhez, és ezeket hallotta:
– Ma lepakolunk, és holnapkora reggel elkezdjük kivágni az erdőt. Sietnünk kell, mert nem szeretném, ha az erdész megszimatolná tervünket – mondta a kis csoport vezetője – Valójában nincs engedélyünk a favágásra. De, ha már kivágtuk az erdőt, akkor már bottal üthetik a nyomunkat. Ezért igyekezetek, minél előbb elvégezni a munkát!
Az emberek nevetgélve szétszéledtek, és mindenki tette a dolgát.
A kicsi csiga először nem akart hinni a fülének. Mi az, hogy kivágják az erdőt? Hiszen ez az erdő az állatok otthona. Számtalan állat él itt. Mi lesz velük, ha kivágják az erdőt? Hová fognak menni új otthont keresni? Az utóbbi években úgy megfogyatkoztak az erdők, hogy már csak elvétve lehet találni a környéken. Pedig egykor errefelé mindenhol hatalmas erdők voltak, tele különböző állatokkal, és szebbnél szebb növényekkel. Milyen szép is volt akkor ez a vidék. Nem voltak közelben hatalmas gyárak, üzemek, amelyek kéményei ontották a füstöt. A kis erdei patakból bárki ihatott bátran, mert vize felüdítette a vándort, és elvette a szomját. Akkoriban még az ember harmóniában élt a természettel. Sajnos ez az utóbbi időkben megváltozott. A városok, falvak emberei nem vigyáznak környezetükre, mintha szántszándékkel akarnák elpusztítani a földgolyót.
Igaz ezt a kicsi csiga nem értette, csak annyit tudott, hogy ezek az emberek holnap elveszik otthonukat, és földönfutóvá lesznek. Mehetnek amerre látnak. Senkit nem érdekel, hogy mi lesz velük.

Annyira megijedt, hogy bebújt a házába. De ott sem érezte jól magát. Valamit sürgősen tenni kell. Most nem gubózhat be. Meg kell mentenie az erdőt! Ha nem cselekszik azonnal, akkor ezek e rosszindulatú emberek letarolják a fákat.

De mit tud tenni? Kitől kérjen segítséget? Legalább, ha szólhatna a közeli faluban lakó erdész bácsinak. Hiába van közel a falu, mindenki tudja egy csiga igen lassan tud haladni. Napokba tellene míg odaérne. Addig a favágók rég elvégzik a munkájukat és eltűnnek a környékről.
Mégis valamit tenni kell. Most az ő kezében van az erdő és lakóinak a sorsa.

Minden erejét összeszedve elindult, hogy segítséget kérjen a faluban. A Nap már lemenőben volt, de azért még mindig melegen sütött. Köztudott a csigák ellensége, a meleg és a szárazság, ezért is szeretnek hajnalonta sétafikálni a hűvös, harmatos réten. Nem volt idő megvárni a hajnalt.

Bármennyire is iparkodott, alig jutott előbbre. Nagy erőfeszítésében tellett néhány métert is megtennie. A nagy sietségben elfáradt, teste kiszáradt, és percről percre fogyott az ereje. De menni kellett, mert meg kellett menteni az erdőt. Kezdetben még a fák, bokrok adtak némi árnyékot, és elviselhetővé tették az utat. A baj csak akkor volt, amikor kiért a mezőre, ahol semmi sem védte meg a perzselő napsugaraktól. A kicsi csiga nem sok jót várhatott, de mégis ment, nem adta fel. Szeme előtt csak egy cél lebegett, megmenteni az erdőt.

A forróság kiszívta minden erejét. Csápjai reménytelenül lekonyultak, és egyre többször kellett megállni pihenni. Végül annyira fáradt volt, hogy már nem látott. Még azt sem vette észre, hogy egy mezei nyúl hozzálépett, és látva a bajt megkérdezte:
– Kicsi csiga, hová igyekszel ilyen nagy iramban?
A kérdés meglepte a kicsi csigát, és összeszedve minden erejét elmondta, mit látott és hallott az erdő szélén.
Amikor ezt a mezei nyúl meghallotta, arca elkomorult.
– Ez tényleg szörnyű! Igazad van kicsi csiga, ezt meg kell akadályoznunk. Nem szabad, hogy azok a rossz emberek kivágják az erdőt. Nekem is sok barátom lakik ott. Kivel fogok játszani, ha elűzik a játszópajtásomat az őzgidát. Gyorsan ülj fel a hátamra, és elviszlek a faluba az erdész bácsihoz!

A kicsi csiga nagy nehezen felkapaszkodott a mezei nyúl hátára, aki mint a szélvész futott egyenesen az erdészházig.
Az öreg erdész először nagyon meglepődött, de nem habozott sokáig. Mindjárt hívta a rendőrséget, és nagy erővel kivonultak, hogy elkapják a fatolvajokat.
Másnap, amikor az erdő lakói értesültek a kicsi csiga hőstettéről, nem győztek hálálkodni neki.
Az erdész bácsi is megígérte, hogy ezentúl jobban fog vigyázni az erdőre, mert, ha kivágnak minden fát, akkor egy nap, bolygónk kietlen sivataggá fog válni.

Rovatok: 
Mese