Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Igaz történet a gólyáról

Marika Lovász
Marika Lovász képe

    A kis  Juditka éppen csak öt éves, és mint tudjuk, ebben a korban a legérdeklődőbbek, és nagyon fogékonyak a gyermekek. Szívesen hallgatják apukájuk meséit tücskökről, bogarakról, és persze a gólyáról!
   A gólya ismént kezdi fészkét rakni, a házuk előtti villanypóznára. A felnőttek szeretik ezt a madarat, és szivesen mesélnek gyermekeiknek történeteket róluk.
     Amikor én kisgyermek voltam, a gólyák mindig itt repültek át a kertünk alatt, hogy a közeli lápos, mocsaras területről eleséget hozzanak kicsinyeiknek. Láttuk a csőrükben hozott  békát, gyíkot, amelyet táplálásra szántak apróságaiknak. Azt hittük, hogy most viszik valahova a kisbabát, hiszen az a mese járta róluk: a gólya hozza az emberek kisbabáját...
   A mesét ismerte az apuka is, és továbbadta az akkor öt éves Juditkának, aki érdeklődve kérdezte, ha ő levet írna a gólyanéninek, hogy nagyon szeretne egy kistestvérkét, vajon teljesítené a kérését? Az apuka azt válaszoltas, hogy ez csak természetes! Hiszen ő már tudta azt, amit Juditka még nem, hogy ...
-     Diktáld kislányom, megírjuk azt a levelet !  -  A levél megíródott, szépen borítékba is került, címzett a gólya, feladó: Juditka.
   Milyen meglepetésben volt részük, amikor csengetett a postás, hogy ezt a levelet nem tudják kézbesíteni. Csupa szerencse, hogy a szülők kapták vissza, mert  Juditka a tudtuk nélkül bevitte a közeli postára, és megkérte a postás nénit, hogy ezt a levelet küldjék el a  gólyának. A postás néni a küldeményt átvette, és gondoskodott arról, hogy oda jusson el, ahol az illetékes tenni tud valamit.
   Elérkezett a nyár vége. A gólyáink melegebb éghajlatra költöznek. Így tettek a miéink is...elrepültek.
    Az apuka törte a fejét, miképpen kellene megoldani, hogy jövőre is itt legyenek láthatók a gólyák. Készíttetett  egy fészektartó rácsot. Igen, de hogyan kerüljön fel a villanyoszlop tetejére?  Barátja, - - egy tűzoltó - segített a megoldásban. Kosaras autójával a helyszínre sietett, és a daru segítségével elhelyezték a fészektartó rácsot, abba rakván át a gólyacsalád fészkét.
   Közben beköszöntött az ősz véglegesen, és Juditkáéknál megszületett a kistestvér. Mert bizony az a levél,  mégiscsak eljutott a gólyanénihez. Kívánsága teljesült, és meghozta Andikát, a várva várt kistestvért.  Juditka még nagyon sokáig hitte, hogy az ő kistestvérét az előttük lakó gólyanéni hozta.
   Kedves  Juditka! Kívánom, hogy te is mesélj majd egyszer a gólyamadárról gyermekednek. Csak azt tudom mondani, a gólyák szívesen teljesítik az emberek kívánságát, és, - sokszor akkor is ha nem kérik - el-el pottyantanak egyet - egyet a házak udvarán a babákból.

Bárcsak így  tettek volna velem is... 

Rovatok: 
Irodalom