A kis Juditka éppen csak öt éves, és mint tudjuk, ebben a korban a legérdeklődőbbek, és nagyon fogékonyak a gyermekek. Szívesen hallgatják apukájuk meséit tücskökről, bogarakról, és persze a gólyáról!
A gólya ismént kezdi fészkét rakni, a házuk előtti villanypóznára. A felnőttek szeretik ezt a madarat, és szivesen mesélnek gyermekeiknek történeteket róluk.
Amikor én kisgyermek voltam, a gólyák mindig itt repültek át a kertünk alatt, hogy a közeli lápos, mocsaras területről eleséget hozzanak kicsinyeiknek. Láttuk a csőrükben hozott békát, gyíkot, amelyet táplálásra szántak apróságaiknak. Azt hittük, hogy most viszik valahova a kisbabát, hiszen az a mese járta róluk: a gólya hozza az emberek kisbabáját...
A mesét ismerte az apuka is, és továbbadta az akkor öt éves Juditkának, aki érdeklődve kérdezte, ha ő levet írna a gólyanéninek, hogy nagyon szeretne egy kistestvérkét, vajon teljesítené a kérését? Az apuka azt válaszoltas, hogy ez csak természetes! Hiszen ő már tudta azt, amit Juditka még nem, hogy ...
- Diktáld kislányom, megírjuk azt a levelet ! - A levél megíródott, szépen borítékba is került, címzett a gólya, feladó: Juditka.
Milyen meglepetésben volt részük, amikor csengetett a postás, hogy ezt a levelet nem tudják kézbesíteni. Csupa szerencse, hogy a szülők kapták vissza, mert Juditka a tudtuk nélkül bevitte a közeli postára, és megkérte a postás nénit, hogy ezt a levelet küldjék el a gólyának. A postás néni a küldeményt átvette, és gondoskodott arról, hogy oda jusson el, ahol az illetékes tenni tud valamit.
Elérkezett a nyár vége. A gólyáink melegebb éghajlatra költöznek. Így tettek a miéink is...elrepültek.
Az apuka törte a fejét, miképpen kellene megoldani, hogy jövőre is itt legyenek láthatók a gólyák. Készíttetett egy fészektartó rácsot. Igen, de hogyan kerüljön fel a villanyoszlop tetejére? Barátja, - - egy tűzoltó - segített a megoldásban. Kosaras autójával a helyszínre sietett, és a daru segítségével elhelyezték a fészektartó rácsot, abba rakván át a gólyacsalád fészkét.
Közben beköszöntött az ősz véglegesen, és Juditkáéknál megszületett a kistestvér. Mert bizony az a levél, mégiscsak eljutott a gólyanénihez. Kívánsága teljesült, és meghozta Andikát, a várva várt kistestvért. Juditka még nagyon sokáig hitte, hogy az ő kistestvérét az előttük lakó gólyanéni hozta.
Kedves Juditka! Kívánom, hogy te is mesélj majd egyszer a gólyamadárról gyermekednek. Csak azt tudom mondani, a gólyák szívesen teljesítik az emberek kívánságát, és, - sokszor akkor is ha nem kérik - el-el pottyantanak egyet - egyet a házak udvarán a babákból.
Bárcsak így tettek volna velem is...