Ó, nagy költője a nemzetnek,
Hányszor támadsz fel,
Hányszor temetnek,

Talpra magyar, itt az ideje,
Hányszor tagadnak meg
Szívükből kivetve,
Sírodat megtalálva
Neked most a tiszteletet megadja
Hányszor sírnak, sírodat megásva
Támadj fel újra, mert itt az idő
Magyar nemzetre ismét
Ráhajlik a szemfedő,
Ismét kifeszítik a szent lobogót,
Magyart, székelyt, te add meg a jelszót

"Talpra magyar", vagy ne siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj fel ismét romjaid alól,
Itt a tavasz,ismét kivirágzol,
Talpra magyar, szólítsd újra a nemzetet,
Nem magyar, aki a bajban kesereg,
Ne hagyjátok, hogy a megszenvedett
Földet eladják,
Karvalyok lepjék el ismét a hazát.
Hányszor állunk fel talpra, mi, magyarok,
Hányszor ontott hősként vért fiatok,
S mindig felálltunk, ha vészek dobáltak,
Megmutattuk erőnk, tudásunk a nagy világnak.

Petőfi szelleme él, ismét megtalálták,
Tavaszi légben lengeti a nemzet zászlaját.
Ti ne értenétek, ismét március van,
Eljött a tavasz, ismét megújultan
Nem hagyjuk a nemzetet földbe taposni,
Önmagunkért megint talpra fogunk állni,
Zöldell a vetés, az arat majd, ki vetette,
Nem lesz a magyar senkinek szolga népe,
Petőfi szelleme, emléke él, újra feltámadt,
Talpra állítója lesz e szomorú hazának,
Mert a hősök Istennél szót szólnak,
Ne engedje vesztét a szegény magyarnak,
Nyújtsa felé karját, hogy fel tudjon állni,
Ne legyen járma, ne lehessen leigázni,
Mert hitében mindig bízott a magyar,
Mindig talpra állította, ha jött a zivatar.

Tavasz van, Petőfi tavasza,
Lelkünk újra kivirulva,
Zászlóink lobognak a szélnek,
Reményt ad-e szomorú nemzetnek.
Talpra kell itt mindenkinek,
Mert összefogunk, s egyetértünk valahára,
Mert Petőfi szellemét a nemzet megtalálta,
Békét, s szeretetet üzen a nagyvilágba!!!

2013.02.21. Mosonmagyaróvár