Zenészek

Nem akármilyen családba csöppentem. Zenészek... komolyzenészek.

   Frici bácsi karmester. A szobája, az íróasztala telis-tele volt kottákkal, számomra  a legnagyobb rendetlenségben, össze-vissza  tartva.  Nagyon jó akartam lenni azért a sok szépért, és jóért amit kaptam tőlük, egyszer arra gondoltam, majd rendet rakok én itt, hadd örüljön ha hazajön.
   Amikor meglátta, hogy partiturái, kottái, glédában sorakoznak, katonásan, ahogy nekem tetszett, majdnem elsírta magát. Azt mondta soha többet ne nyúljak a kottáihoz, majd leültetett és elmagyarázta, hogy a szétt terített kották az ő zenekara, mindegyik kotta más hangszer, ha vezényel egy zeneszámot, ezekből a kottákból tudja, mikor, melyik zenésznek kell beinteni. Valóban szoktam őt otthon is látni karmesteri pálcával a kezében, ahogy a levegőbe vezényel. Soha nem gondoltam,hogy a szétdobált kották a hangszerek.  Azaz: maguk a zenészek. Egy életre megjegyeztem, és magamban örültem, hogy a rendetlenség látszata itt természetes, és nem az én hibámból fakadó.
   Vera néni legtöbbször otthon gyakorolt. Órákon át. Csellózott. Csak rövid ideig volt kissé kellemetlen hallgatni a játékát, hogy valami szólamot, tízszer egymás után is újra kezdett, amíg úgy nem szólt az a hangszer ahogy a füle igényelte. Ha több órán át ugyanazt a dallamot gyakorolta, azon vettem észre magam, hogy belement a fülembe, és ha csend volt, hallani lehetett, hogy fütyülgetek, azt fütyülgetem, amit Vera néni játszik.
-Megfigyeled, hogy mit játszom? -   Nem - csak ez már belement a fülembe.
Olivér - mondta -, én nagyon örülök annak, hogy nem idegenkedsz ettől a zenétől. Csak kevesen szeretik és élvezik a komolyzenét. Tudom Vera néni, otthon, ha a rádióban ilyen zenét sugároztak, már szólt is a mama, hogy a rádiót zárjátok le, ezt a vernyikálást senki nem akarja hallgatni. De itt valahogy más...Pihenés közben beszélt nekem a gordonkájáról, a hangszer többszázezer forintot ért, és ha nagy hangversenyre készül, arra bizony sok-sok órát kell gyakorolni, a zenekarban tévedni nem lehet.  Ő pedig nem egyszerűen csak zenekari tag, hanem szóló zenész is. Az azt jelenti, hogy van olyan  helyzet, amikor  egy zeneszámon belül kizárólag ő játszik.  Azt mondom neked Olivér, hogy nem elég ha a zene belemegy a füledbe, meg kell tanulni azt is, hogy ki a zeneszerző, azért, hogy el tudjál igazodni, a dallamok között. Amit most sokat gyakorolok, az A dongó című zenedarab, amit Rimszkij Korszakov  kottázott.  A zeneakadémián lesz a hangverseny, ha van kedved eljöhetsz Rezsővel.  Így esett, hogy  Rezsővel többször együtt ültem a Zeneakadémia kakasülőjében a többi konzista fiatallal., akik azt hitték én is zenész vagyok.
   Kaptam könyveket, komolyzenészekről. Olvassam őket: Tamás templom karnagya, Mesél a bécsi erdő, Verdi , Schubert, Eroica, Leghíresebb operák, a teljesség igénye nélkül..Ma is őrzöm e könyveket, mindet elolvastam, azokban az években, szinte faltam a könyveket, volt, hogy igencsak hajnal volt már amikor a könyv kiesett a kezemből.
Hihetetlen mekkora élménnyel lettem gazdagabb általuk.
   Vera néni egy  közel-keleti turnéjáról egy autóval jött haza. Megszerezte a jogosítványt, és az első messzebb utunk, a szülőfalumba vezetett.
   A hugom mesélte, mint afféle cserfes kislány, hogy a fél falu összecsődült, hogy megnézze miféle autó áll az udvarunkba. Akkoriban magánembernek személyautója csak kevésnek volt.  Nyugati autót pedig még véletlenül sem láttak. Arra is emlékszem, ahogy jöttünk be a Bakonyba vezető úton, azt mondták, csodaszép helyen laktok Olivér. Addig  nem vettem észre, de azóta én is   gyönyörűnek látom a szülőfalumat és környezetét.
   Zenei berkekben való ismeretségük révén eljutottam nem csak a Zeneakadémiára, de  az Erkel színházba, a Dob utcai Zsinagógába, a Mátyás templomba, a Szent István Basilikába, és számos vidéki fényűzően berendezett kastélyba, de legnagyobb élményt az Állami Operaház jelentette számomra.
  Olyan gyönyörű, csodálatos, pompát én még életemben nem láttam. Hetekig az Operaház szépségének hatása alatt voltam.
  Szóval innen eredeztethető vissza a zenei szeretetem, amolyan mindenevő lettem. És szép lassan minden komolyzenész, operaénekes, karmester nevét megismertem, sőt többjükről a rájuk jellemző dolgokat is megtudtam.