Hol volt, hol nem volt, az égig érő, magas hegyek között, messze fent közel a lengyel határhoz, a királynak volt egy szépséges vára. Gyakran töltötte itt napjait leánykájával. Csönd és nyugalom honolt a vastag falak mögött. 
(Kép forrása internet) 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   03/21/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Mikor a gyermek 
Szomorú arccal néz feléd 
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét 
Mikor a nincs ül tort az asztalon 
Szívében megnő a fájdalom
 
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      cs   03/19/15 
  Marika Lovász  
  
 
  
      
 Megcsörrent a telefon - még alszom! Nyűgös vagyok, nem veszem fel azért se!  Újra cseng,  a csudába,  ez nem hagyja abba. Kibotorkálok, még mindig álmosan, 
-  Halló ...
 
      
  
 
           | 
              
          
                  
            
      cs   03/19/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Amióta ember él a földön 
Hatalom ,kincs sokat ér 
Harcol az ember ember ellen 
Az óhajtott,megszerzett kincsér 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       „Minden csoda három napig tart.“  szól a közmondás, és ez bizony nagyon sok igazságot takar. A búcsú utáni napokban sokan ujságolták, hogyan „mulatott“ Hurnyák Pisti a bálban 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Fénybe öltözött 
hóvirágok szirmai 
tavaszillatban 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Nagyboldogasszony ünnepe ennek a kis falunak a búcsú napja. Régen ez inkább egyházi ünnep volt, de a mostani „modern“ korban sokan azt sem tudják, mit is jelent ez a szép ünnep. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Akár elhiszitek, akár nem, most mesélek nektek a király kicsi trombitásáról, akit Jankónak hívtak. Üljetek ide körém, és már el is kezdem! 
(Kép forrása internet) 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Az utcán indulatokat gyűjt március szele. 
Életet kiáltó vér színével róják koponyák 
börtönébe, amit embernek tenni nem szabad! 
Idő szélén élők értelmük falán gyűlik már, 
hangosodnak értelmesen az elmentett szavak... 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      h   03/16/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Ó március,te kikeleti varázs 
Ragyog a fény csábítva int felém 
Érzi e a szíved,amit én 
Új életre kelt március reggelén 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      h   03/16/15 
  Juhászné Bérces...  
 
  
       Tavasz tündér lágy uszályát 
Teríti az égre, 
Szél úrfi rajt nyargalászik 
Föl-alá kedvére. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      v   03/15/15 
  Juhászné Bérces...  
 
  
       Kétségbeesetten ragaszkodtam hozzád, 
idegszál indáim kapaszkodtak beléd, 
idő múlásával nyújtózó távolság 
húrja egyre feszült borús lelkem egén. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Eldőlt sorsom, az Isten kezében, 
Ő döntheti el, hogy milyen legyen. 
Ijedten néztem szét a sötétben, 
S reménykedőn adtam át szívemet. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Mint a halálra ítélt, kit börtön zár, 
kit fogva tart idegen eszme, érdeke, 
mint az elítéltek, úgy záródtunk be 
határok, idegen népek "szégyene" 
közé. Forrongó világ sodrásában, 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Ablakomra néznek a fenyők. 
Vidámak, és olyan szendén 
köszöntenek tavaszom reggelén. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   03/14/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Hazánk egén felragyog a szivárvány 
Mint piros-fehér-zöld kokárdán 
Ünnepre szólít felrázva bennetek 
Ne aludjatok,emlékezzetek ! 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Nem régen egy leginkább bizalmasomnak tekintett barátom, azt mondta rám: szemforgató vagyok. Éreztem, hogy ez rossz ómen, hát megnéztem az értelmező szótárban: szemforgató egyenlő:  képmutató, álszent...
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Ildikómnak, névnapodra.
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      p   03/13/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Megszedték már magukat 
Tele zsebbel futnak 
Viszik a koncot 
Nagy győzelemmel 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Csodát meg szarvast mindenki látott már, no de csodaszarvast! Azt csak a kiválasztottak. 
    
  
 
           |