A Hazug, Torz Mítoszok csak lassan ölnek,
lelkünkből az Empátia végleg eltűnt,
Szeretet éltető sója kell a Földnek,
mert dölyfös hipokriták bábjai lettünk.

Óriások most a házak,
mindig, mindig kukucskálnak.
Miért takarják a Napot?
Ott is hagytam csapot- papot.
 

/Novemberr negyedikére/

Vajon eszedbe jut- e, hogy  mi történt jó ötven éve,
amikor dübörögtek hazánk földjén az orosz tankok?
November negyedikén elkezdték szétlőni Budapestet.
és leverték Kádár kérésére a magyar forradalmat.

 November negyedike

Téli csendek jönnek,
takaró a földnek,
mindig tündökölnek,
téli csendek jönnek.

Csak a lélek sajog, a szám hallgat,
megértem és érzem mély fájdalmad,
nem jár jutalom, nem jár köszönet,
sírd át hozzám némán is őszödet,

Ma is korán keltem, kellett a kakaóm,
olyan is lett tőle az én kis takaróm...

A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
ingoványos ösvényen

Sírok között, hantok fölött
könyörgök,
óh, Uram!
Bocsánatért, bűneiért
a holtnak,
- ha voltak.

Hajnali fények mesékbe bújnak,
ragyogó égre reá simulnak.
Játszik a szellő, falevél zizzen,
ébredő Napnak, gondja most nincsen.

Télfélő őszikék

Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik november,
tépi őt is a szél, fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.

Kerestelek,de már nem talállak

Novemberi este kigyúl egy mécses,
pislákol fénye távolba lobogva.
Mintha arca lenne s úgy mosolyogna,
titkot rejt a hant, néhait, az édest.

Az árva lelkeket erősítsd meg,
ne hagyd hogy gyermekek szenvedjenek,
s ki kezedbe leteszi a sorsát,
ragyogjon hite a sötét  felett.

Egy kiállítás képei között

...fények és árnyak...