Szonett

Mindenemet adnám, csak Őt láthatnám
még egyszer, és aggódó tekintetét,
tán tudta előre, mily nagy lesz a tét,
„légy jó kisfiam”, mintha szólna ajkán.

Csendes békességben teltek a napjaik. Az anyósáék minden kívánságukat lesték, mindha a fiuk helyett akarták volna kárpótolni a fiatalasszonyt.

Ha rám gondolsz
Megtalálsz minden lepketáncban
A tavasszal nyíló gyöngyvirágban
Erdőt átfűző napsugárban
A csillagos ég ragyogásban

Megérkezett a lucskos, nyirkos ősz. Mindenki nyakát behúzva sietett az úton és senkinek sem volt kedve sétálgatni a parkban, mint langyos nyári estéken.

(Kép forrása internet)

Orgonaillat
széllel száll
kacag a hinta
téged vár
téged vár 

Kedves író barátaim, ismerőseim! Néhány napig nem voltam internet közelében. Az elmúlt napokban sokat gondoltam rátok, és jóleső érzés tudni, hogy vagytok, hogy valaki mindég gondol valakire, egymásra.

Öreg akác mióta állsz?
Időd számlálót már nem találsz
Törzsed gyötört sok kint kibírt
Vad gerle rólad vitt hírt

Nem zavar, nem bánt a tükörben ez az arc,
a hajnalok frissek, de én már öreg
vagyok, volt elég harc, nem kevés kudarc,
ropognak a csontok, foszlik a szövet.

Tegnap még hirdettétek
Nagy hangon közöltétek
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian !

Mikor köztetek járok, csak susogjatok
gyengéd szeretetet, empátiát felém,
lassan magam sem értem már,  ki is vagyok
e kitárulkozásban május elején.

Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb,bal partját
Suhog a víz,rohan az ár
Túl parton valaki vár

Pistike békésen aludt a nagymamája ölében. Most egyedül ő volt teljesen nyugodt ebben a családban.

Dallá szelídült az ég...

Kis bárány táncolt az udvarban
Örült neki az unoka
Táncra perdült bégetett
„Nyuszi hozta”,örvendezett
Masni került a nyakába

Tavasztól, őszig tartó virágzásban --
lepke vagyok. Egy, és sok-ezer az egyben.
Életem rövid, de négyes körforgásban
folytatódom tovább.

Nincs mandulafám, csak egy szegény barack,
a legtöbb ősöm cseléd volt és paraszt,
de irtották kertjükben a dudvát, gazt,
nem győzött rajtuk a levertség, tarack,
kedves emlékük ide köt és maraszt.

Virágokat lehel az ég...