Otthonodban, ha csend honol,
Hozzád küldöm e pár sorom:
Kis porszemként mit tehetek,
Küldök neked szeretetet.

Itt a tél, hol a tél,
lehetne már hófehér,
csupa sár, csupa sár,
megfázott a napsugár.

Egyszer hajdanában a szépséges Nyitra vármegye kosztoláni várában bajvívást rendeztek a király tiszteletére, aki rövid látogatást tett a várba.

(Kép forrása internet)

Nem félek tőletek ásító mélységek
A tiszta víztükörbe belesimulok
Hosszú karcsapással ostromlom az eget
Az arcomhoz kúsznak habok a hullámok

    A diák a meleg istállóban jól kialudta magát. Mire a bíró betért az állatokat ellátni, már ő javában szénát szórt a tehenek jászlába. Ez bizony nagyon tetszett a gazdának is, ezért szívesen látták még egy napra. A diák egész nap fát hasogatott, így nem csak az esti fonóba volt elég fa, hanem egész hétre ellátta a bíró háztartását

Szép Zalának sok erdeje,
kristálytiszta lehelete
üdítette e vidéket,
melyről nektek most mesélek

Fénylánc tüzek magyarokért !
/Napforduló tüzek ünnepére/
      December .21,

Suttognak a tulipánok,
mosolyognak a hegyek,
napsugarak nyújtózkodnak,
búcsúztatják a telet.
 

Künn szállingózik a hó
Az est hófehér takaró
Eljön csendben az éj
Álmodjál kicsikém

     A faluvégi házban Márti már türelmetlenül ült tolószékében.Amióta nyáron hazahozták a kórházból, az ő világa nagyon beszűkült.

Az est sötétje gesztenye,
csillan a fény őszi éjben,
szótlanul a Hold egére
visszatükrözi a lelked.
 

Miért kínoztok folyton, mit kértek számon,
mért meséltek nekem mások fájdalmáról,
vonszoltok vizeken át és az aszályon,
vijjogó dalotok a szívembe markol.
Örömet ígértetek, lányokat, gyönyört,

     Németországban az autóutak, és autópályák szélénél szintén üvegből vannak a kerítések, vagy plexiből.(?) A hamburgi kikötő elképzelhetetlenül nagy.

 Réges-régen a Csipke nem szántóföld volt, mint most. Nehéz lett volna az ekét beleereszteni a juhlegelőbe, amelyiket sok kökény és csipkebokor tarkított. Tavasszal, mikor a csipkebokrok virágba borultak, a Csipke távolról úgy nézett ki, mint egy gyönyörűen virágzó nagy csipkebokor. Ezért is nevezték el ezt a dombot Csipke-dombnak.

Mese itt, mese ott,
mosolygó hullahopp
karika az ég alja,
szél kukucskál át rajta.
 

Lassan érve, kúszik a nap láthatár szélére,
Óriás korongját ölti kéklő peremére.
Hová nézek érkezésed, érzem áhítozva
bolond szívem hevesen ver, lüktetve dobogva.

Nem hallom régóta a dalotok,
nótás nagyapám mióta halott,
a kedvét nem vidítja fenn a fán
lágy énekű, hajnali csalogány.

Hideg, téli éj volt. Az égen fagyosan ragyogtak a csillagok és még a Holdapó is dideregve indult el a hosszú égi útján, alig várva, hogy már leteljen az éjszakai szolgálat. Mindenki fázott és vacogott.