Drágáim, gondoltam megosztom veletek mindennapi örömömet, de elsősorban azt a nagy örömöt, ami vasárnap ért.

Három gyönyörű unokám van, a legnagyobb egy szép lányka, most készül gimnáziumba, 14 éves, gyönyörűen rajzol, több díjat nyert már a rajzaival. Most egy kicsit elhagyta magát, lelustult, amolyan kis "kamasz".

A középső unokám, egy fiúcska, ő 12 éves, és hatalmas örömöt szerzett nekünk vasárnap. Büszkék vagyunk rá. Az idén tagja lett a serdülő tornaválogatottnak, bennük van a jövő reménysége, az új Berki - na nem a celeb, hanem a tornász. Vasárnap volt az országos versenyük, egyéni és csapat is. Ő az UTE színeiben versenyzett és második helyezett lett egyéniben és csapatban is, ezüstérmes. Fel sem fogtam igazán, hogy ő a második legjobb az országban a serdülő tornászok között. Most kezdem felfogni.

A legkisebb unokám, ő 6 éves lesz. Tűzrőlpattant fiúcska, sajnos kicsit elkapatva a betegsége miatt. Nem szoktam erről írni, mert fájdalmas, de néha ki kell magamból adni. Eszméletlen esze van, mint egy 10 éves gyereké. Keddenként az izomközpontba hordom tornázni, Budára, az első, amikor beül az autóba: Mama, kapcsolj zenét. Persze, mama kapcsolja. És mit kapcsol? Beatles-t, mert az a kedvencem, és most már az övé is. Számkódos a rádiónk, egy kicsit lelassultam a kód beütésekor, mire türelmetlenül bediktálta nekem a kódot. Hogy honnan tudta? Fogalmam sincs róla, biztosan látta, amikor beütöttem. Az esze nagy, csak sajnos a mozgása problémás. De remélem, ez az állapot nem fog rosszabbodni. De csak remélem.

Felteszek néhány képet, megosztom veletek az örömöm. 

Ne haragudjatok, ha egy kicsit hosszúra sikerült!

Szeretettel nektek:Marika