...ezt a rút világot...
|
Ildikónak
A levelek táncához északi szél játszik zenét,
s a hívatlan festő, az ősz, kedvtelve színezi
a bokrok és a fák, még kapaszkodó levelét.
|
Kutya Benő elhatározta, hogy felcsap piktornak.
|
Kedveseim!
|
Ajkad arcod ceruzája.
Rajzaid a nevetésed.
Ma ritkábban mosolyogsz már,
eltüntető munka ért el.
|
Halandó vagyok tudom,
egyszer majd eltávozom,
Te megsiratsz újra és újra,
emlékszel jelenre, s múltra.
|
2.rész
|
Jó véggel...
|
Fehér ingben, frakkban, csokornyakkendőben,
komótosan lépdelt, s bólintott kimérten.
Tele volt a terem, nyüzsgött hullámozva,
tarka embertenger, mint óceán fodra.
|
Talán tavaly nyáron történt. Ültünk a fa alatt, és elmélkedtünk. Arra gondoltunk milyen szép is lenne, ha újra együtt lehetne a nagy családunk. Mint már nagyon, de nagyon régen volt.
|
Nagyanyám emlékére
|
Lénárdos haiku
Ruzsa Magdi interjuja után
|
Kicsit átfésülve...
|
Most ezt az időt éljük,
Ebben dobban a szívünk.
Keresem a fényt,
|
A pusztában állt magányosan egy kicsi fa.
|
Lénárdos haiku
Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs
|
Mehemed tragédiája (hivatalos)
|
Kedves Barátaim!
Volt egyszer egy házifeladat az Újságíró Iskolában. Mehemed tragédiáját kellett többféle műfajban átdolgozni. Nekem így sikerült.
Remélem csalok egy kis mosolyt vele az orcátokra
|
Költő, író, poéta,
Rímbe szedve sorolja.
Képzelete szárnyal, repked,
|
cs 09/19/13
Lénárd József
Látod, ott derül már. Hosszú nappalokat
küld nekünk az ég. Felépül a vár,
és lesz igazi tető a fejünk felett...
|