Történt egyszer, tán nem is olyan régen, 
Los Angeles eldugott szegletében 
Egy kiskutya jött e csodás világra, 
Szemeit ő még nem nyitotta tágra, 
Nem is tudta még, kegyetlen az élet,
 
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Mint két tűzbogár, lassan kígyózott végig 
Testemen a hideg, amikor először rám nézett 
És égetett, mikor mély tükre barna szemének 
Két szememhez érkezett. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   05/16/15 
  Lénárd József  
  
 
  
       575575 
Oly jó az emlék Kihúzod a fiókot , 
s a talált fénykép újra átéli veled  
régi ifjúságodat. Nyúlj utána még! . 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   05/16/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Édes hazám Magyarország! 
Hogy is látnám szép kis orcád 
Felszállok a fellegekbe,a kék égbe 
Hova gondolatom repítene 
Rólad verset éneklek,megfestelek: 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Kávéval ébresztem 
a reggelt 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Csak ketten voltak. Gyermekük sajnos nem születhetett, 
A szeretet volt a harmadik, ki velük élhetett. 
Hetven hosszú, csodálatos év, mit együtt tölthettek, 
És házasságot is már újból, másodszor köthettek. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Csillog a pára a hűs aszfalton 
Rám ragyog fénye a fáradt napnak 
Csendesen árad a víz a parton 
Ellen nem áll már az áradatnak. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      p   05/15/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       A kis kacsák mind kikeltek 
Hosszú útra készülődtek 
Mama oktat: 
Vigyázzatok az úton 
  
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       kacagni hívott a tavasz 
a hegy kergette a szelet 
miközben Dalí 
katicabogár - álmot festett 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       A ráncos kőparton alga és moha, 
vízsodrás ringatja belém a csendet, 
a part, a dűne nyugalmam otthona, 
a lágy csobogástól gyógyul a lélek. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      cs   05/14/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Ablakomat befutotta a vadrózsa 
Feketerigó fészket rakott  rája 
Feketerigó lett annak lakója 
Napfelkeltét rigófüttyel várja 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Meginog a szilárd, a szoros fellazul, 
Elbukik a tudás, ostoba lesz az úr. 
Rettegő a bátor, emészti félelem, 
Néhány arasznyira szűkül a végtelen. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Kis terület a jelenben, 
Az örök és nagy végtelenben... 
Édes Hazám. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      sze   05/13/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Gesztenyefa gyertyái égnek 
Fehér,lila fénnyel fordulnak az égnek 
Tavasz van,csuda szép 
Virágba borul fa,mező,a rét 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       verset írok az égre 
színes tintamadarakat röptetek 
  
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Szörnyű éjszaka volt aznap, kedden, 
Alig múlt éjfél, s a síri csendben 
Kutyaugatás verte fel a házat, 
Mintha mondaná, gazdáim, vigyázat! 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
      Szeretném tudni, miért nem tudok versemhez a véleményekre válaszolni 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Feltör a múlt a mélyből, apad a jövő 
a jelen és a lélek tavában, 
halkabb már csermelyem is, nem oly fecsegő, 
a szűk  partok közt idő-aszály van. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Egyszerű? Bonyolult? Érzelem! 
Szeretem? Tán mégse szeretem? 
Hiányzik, ha nincs mellettem? 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       az apró fények óvatosan 
próbálnak előbújni 
    
  
 
           |