Hajnali fény csacsog,
az égre kék kalapot
rakott a jó Isten,
kabátban a szél libben.

   Hajdanán, amikor még öregapám is csak pendelyes pulya volt, történt az alábbi eset:

Volt is, nem is egy falu. Egyszeri falu volt, ahol az egyszeri emberek laktak. Nagyon magának való népség volt ám!

Rád-szabott szeretésemben
követ ötven év tüze, varázsa.
Ráncok takarják már arcomon
az éveket, szívem lakatja alatt

Minden dallam bennem él,
szüntelen öleli lelkem,
még a szél is az enyém,
vágy hajol a végtelenre.
 

Ne hagyj itt Testvér,megfagyok
Segíts felállni,mert meghalok
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

Tizenhat halott, pedig mind élni akart.
Tépett kirakat, szörnyű üzenet.
Véresek a cserepek Tört üvegablak.

Álmodón szállnak a hópihék,
dallamra vár a végtelen ég,
dallamra vár a végtelen ég,
álmodón szállnak a hópihék.
 

Az utiköltségekre, vonatjegyre, hajójegyre való pénzzel volt egy kis gond. Mikor utaztak haza Amerikából, hoztak magukkal egy jelentős összeget,

Emlékezzünk!

Scheau Brigitta verséhez válasz

Fák lombján pihen az este,
tó tükrén ringanak a csillagok,
a réten bogárka zümmög halkan
 

Látja, diák úr azt a tornyot a csillaggal, az az Iske falu templomtornya! Valamikor csak halászatból éltek az iskei atyafiak, és állítólag Kápolnás kis Iskének nevezték a községet, mert hogy volt egy kis kápolnája. Mostanára az egész község lakossága református, és a halászat tudománya mellett nagyon szorgalmas és ügyes földművelők is

Befagyott már tavam, kertvégi pocsolyán
jéghártya feszül, és ellopott korcsolyám
verseket karcol rá, óceánnak láttam
rég a kacsaúsztatót, most sár alattam.

Végre a hét emeletes, Queen Eleni luxushajó kifutott a ciprusi kikötőből.

Irány, Egyiptom, Kairó, s a csodás, még mindég titkokat rejtő, egyeseknek vágyálmokat valóra váltó piramisok…

Annus még nem feledte az Amerikába utazás gyötrelmeit, de akkor Józsival utaztak, és tele voltak reményekkel , bizakodással. Szegény Józsinak még azt sem adta meg a sors, hogy a kicsiny falujuk temetőjében pihenjen.

Gyermekek rajzolnak az égre,
bennük tiszta minden ragyogás,
trilla száll a madarak fészkére
 

Kancsendzönga havas csúcsán
Ifjú MAGYAR mosolygott,
Meghódított egy nyolcezrest,
Néhány percig boldog volt.

Az egyik csak lop, fosztogat, a másik
elnézi, és mindenét oda adja,
van, ki a sötétre, árnyékra vágyik,
és van, aki fényre, melegre, napra.