Kendősátor alatt ősz kóchaja
Az asztalon kókadt rózsa -fűzér
Min töpreng most a nagymama
Kezén mély kékpatak ér
Ingaóra a konyhafalon
Üti az örömtelen éveket
Mint székre vetett ruha halom
Mögötte kilenc évtized

Arcán a ráncok mint egy térkép
Homlokán komor gonddombok
Halál szegénység volt a lépték
Egy lövészárok a lelkébe fagyott
Mi az mit végiggondol százszor
És teste hőségben is fázik
Hány betegség halálos kórTán fiát halálba maró torokgyík

Vagy hogy barna berlinerjéből
Egy hideg hajnali mise alatt
Kicsúszott egy üveg likőr
Nagyot kacagott rajta a pap
Rám néz a múltból ismerős szem
Mely sok csodát szennyet látott
És az enyém lesz ahogy öregszem
Szenvedve is szereti a világot

Min töprengsz Nagymama
Nem szólók hozzá de látja
Némán is félve kérdem
Feláll, rekedt fájdalmát kimondva
És lemutat, csak egy széken unokám csak egy széken.