Mit is mondhatnék? Drága Évám! Boldog születésnapot! Fogadd szeretettel.

Évámnak születésnapjára szeretettel

Olyan tekintete,
mint éjnek mélysége,
melyben a távolság
pár tucat fényévre
csapong pillangóként,
elfárad, megpihen.
Mielőtt elmerül,
folyó tükrén zizzen.

Olyan volt a hangja,
mint szférák zenéje,
halk szimfóniának
finom selymessége.
Égi hárfadallam,
puha, finom szólam,
visszhangzó susogás
a szerelmes szóban.

Oly könnyed volt lépte,
szellőként nesztelen,
árnyképet fodrozott,
játékost, szertelent.
Mint mikor a csillag
égnek peremén fent,
felhők között dereng,
szikrát szórva ég lent.

Milyen is lehet még?
Tudom, rátaláltam.
Valóság vagy álom?
Szárnyak nélkül szálltam!
Titkon rebegett név,
vágy, ismeretlenség.
Harmadik szememmel,
Én, ilyennek láttam.