Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja

Január harmadika van, még hajnalok hajnal, de Jancsinak indulni kell a legkorábbi autóbuszhoz, hogy Kassan elérje a Prágai gyorsvonatot, mert Olomoucon időben kell a kaszárnyában jelentkezni.

Fenyőöröm, csengettyű,
ragyognak a csillagok,
áldás zeng- bong legbelül,
fényben járnak a dalok.
 

Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.

Rezdül a lélek,
zendül az ének,
mennyei kórus
dallama száll,

    Mikor az ember Kenyhecről Kassára megy vásárra, az már éjfél után indul, hogy idejében a vásártéren legyen, és legyen jó helye. Így kelendőbb az áruja. De van olyan is, aki azelőtt nap délután indul, Bárcán valami ismerősnél megalszik, és így kialudva korán a vásártérre érkezik

     A szerető Isten, letekintett az Égből, és gyönyörködött az ember fiaiban. Hatalmas Trónszékén ülve, szemlélte az Ő teremtményeit.

Advent harmadik gyertyája
Ég a szeretet lángja
Az ember elgondolkodik
Ki is gondol szeretettel rája

Éjjel felijedtem, ágy szélére ültem,
gondolataimban mélyen elmerültem.
Csendben szemlélődtem töprengtem tűnődve,
úgy botlottam bele mint egy kemény kőbe,

Olvad a jég, minden szép,
madár dalban manónép,
bimbó nyílik, színre lép,
elszaladt egy manó épp.
 
 

Pergeti levelét a piruló platán,
alatta szoborpár pőrén is puritán,
kőfiú fogja a kőleány kezét,
rusztikus elnagyolt, mégis szép a kép,
a túlparti hegyek, mint sötét kulisszák,

(A FALUSI CSORDÁS FELESÉGE)

   Mikor a piros sipkásoknál befejeződött a kiképzés, mielőtt vittek volna a harctérre, a közelebb lakó legényeket hazaengedték úrlábra (szabadságra)

Sősi székely karácsonyi ének

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Betlehembe kibimbódz' a zöld ág,
kit rég hogy vár mind ez egész világ,
Király mennybűl méltóság,
király mennybűl méltóság.

Otthonodban, ha csend honol,
Hozzád küldöm e pár sorom:
Kis porszemként mit tehetek,
Küldök neked szeretetet.

Itt a tél, hol a tél,
lehetne már hófehér,
csupa sár, csupa sár,
megfázott a napsugár.

Egyszer hajdanában a szépséges Nyitra vármegye kosztoláni várában bajvívást rendeztek a király tiszteletére, aki rövid látogatást tett a várba.

(Kép forrása internet)

Nem félek tőletek ásító mélységek
A tiszta víztükörbe belesimulok
Hosszú karcsapással ostromlom az eget
Az arcomhoz kúsznak habok a hullámok

    A diák a meleg istállóban jól kialudta magát. Mire a bíró betért az állatokat ellátni, már ő javában szénát szórt a tehenek jászlába. Ez bizony nagyon tetszett a gazdának is, ezért szívesen látták még egy napra. A diák egész nap fát hasogatott, így nem csak az esti fonóba volt elég fa, hanem egész hétre ellátta a bíró háztartását