Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

János bácsi az orvosnál.

János
János képe

Szereplők: János bácsi
                  Orvos
                  
Orvosírnok 
Orvos: - Ez a mai nap nagyon fárasztó volt, van még kint valaki?
Orvosírnok: - Az öreg János bácsi van már csak, ha nem fog jönni beteg, akkor mehetünk haza,
elég volt mára nekem is.(kiszól): - Tessék bejönni!

János bácsi: (be) - Jövök, jövök. Jó napot kívánok!
Orvos: - Jó napot! Na mi újság János bácsi, hogy vagyunk, hogy vagyunk?
János bácsi: - Jól vagyunk, jól vagyunk, csak a vérnyomásom gyakran felszalad 200-ra.    
Orvos:-  Azt tudom, hogy magas a vérnyomása. Most, mivel jött? Foglaljon helyet!             
János bácsi: - Köszönöm. Biciklivel, már fájnak a lábaim, hogy gyalogoljak.
Orvos: - Nem úgy értem, most mi a panasza?

János bácsi: - Emlékszik rá doktor úr, hogy a múltkor azt tetszett mondani, hogy magaslati levegőre van szükségem a tüdőm miatt?
Orvos: - Igen, na és?
János bácsi: - Hazamentem, és mondom a feleségemnek, amit tetszett mondani, erre az asszony azt mondja nekem: Nagyon jó! Akkor kitakaríthatod a padlást!
Orvosírnok: (nevet)  
Orvos: - Erről jut eszembe! A múltkor itt volt a felesége gyógyszert íratni. Jól van? Nagyon sápadt volt. Valahogy nem tetszik nekem. 
János bácsi: - Jól van hála Istennek! Egyébként nekem se tetszik. De tudja doktor úr, istenien készíti el a töltött káposztát!

Orvos: - Jó pofa maga János bácsi!
János bácsi: Hát én már csak ilyen vagyok. De tudja doktor úr, az idegeim. Tegnap is egészen idegbeteg voltam horgászás közben! 
Orvos: - De hát a horgászás az nyugtat.
János bácsi:-  Igen. Azt, akinek van engedélye!
Orvosírnok: - De jó, már el is múlt a fáradtságom!
János bácsi: - Nagyon örülök, hogy ilyen jó hatással vagyok Pirikére.
Orvos:  - Akkor írok fel valami nyugtatót János bácsinak.
János bácsi: - Inkább erősítőszert, tessék felírni, mert az előzőleg felírt nyugtatót sem kezdtem el még szedni.
Orvos: - Aztán miért nem?
János bácsi: - Mert nem tudtam lecsavarni az üveg kupakját.
Orvos: - Jó. Jut eszembe, voltak emésztési problémái is. Szélgörcsök, puffadás, mennek a szelek János bácsi?
János bácsi: - Ó azok a böjti szelek… hajaj… szelek?… szélviharok, orkánok!
Orvos: - Azért, nem muszáj részletezni! Van még valami, vagy már nincs semmi panasza? Úgy hallom, hogy János bácsi iszogat!
János bácsi: - Igen? Tudja, mit mondok én magának doktor úr? Inkább legyen borvirágos az orrom, mint vízköves a fogam. A vesémről nem is beszélve.
Orvos: - Tudom a vérnyomása jó. Hogy áll a koleszterinje?
János bácsi: - Mint a cövek doktor úr! Mint a cövek!
Orvos: - János bácsi! Most már végeztünk?
János bácsi:  - Még meg se kérdezte, hogy van a család.
Orvos:  - Rendben van, megkérdezem: Hogy van a család kedves János bácsi?
János bácsi: - Ah, ne is kérdezze! Ha már így belemelegedtünk a beszélgetésbe, csak nem átallom megkérdezni, - mert ugye én semmit nem tudok a doktor úr családjáról - feleség, gyerek van?
Orvos: - Idefigyeljen János bácsi! Nagyon szeretnék már hazamenni, fárasztó volt a mai napom. Több mint 50 beteget láttam el.
János bácsi:  - Csak? Nekem több mint 100 birkám van és azokat pillanatok alatt, ellátom!
Orvos:  - Ne idegesítsen már! Hogy jönnek ide a maga birkái?
János bácsi: - Úgy, hogy mi magyarok olyan türelmesek vagyunk, bármit csinálnak velünk, beletörődünk. De még nem válaszolt a kérdésemre. Új még itt nálunk a doktor úr, először szeretném megismerni. Hogy legyek bizalommal, ha nem tudom, milyen ember a doktor úr.
Orvosírnok: - Szüksége van még rám doktor úr, mert ha nincs, én elmennék.
János bácsi: - Hova siet Pirike? Talán randija van?
Orvosírnok: - Úgy látom, János bácsi megint elemében van.
János bácsi: - Igen, most nyeltem le egy tartós elemet.
Orvos:  - Maradjon Pirike, megyek én is mindjárt.
János bácsi: - Csak előbb egy kicsit beszélgetünk. Tudja Pirike szeretném tudni, hogy kire bízom az egészségemet.
Orvos: - Jó. Legyünk túl rajta. Igen van feleségem és van egy gyermekem.
János bácsi: - És hogy hívják a nagyságos asszonyt?
Orvos:  - Andreának.
János bácsi: - Gondolom szép fiatal a kis Andrea.
Orvos:-  A vérnyomásommal nekem is baj lesz, úgy látom.
János bácsi: - És a gyermek kisfiú? Kislány?
Orvos:  - A gyermekemet Gabinak hívják.
János bácsi: - Na de kisfiú vagy kislány, mert ugye Gabi lehet fiú is meg lány is.
Orvos:  - Kislány és 3 éves. Most már remélem, tud mindent, amit akart!
János bácsi: - És a nagyszülők élnek még? A kedves mama és papa, anyós, após?
Orvos: - Pirike, adjon nekem egy Xanax-ot, mert nem biztos, hogy lesz türelmem kivárni a rendelés végét!
Orvosírnok: - Tessék doktor úr. János bácsi! Most már fejezze be a kérdezősködést, mert teljesen felidegesíti a doktor urat! Egyébként a szíve is gyakran rendetlenkedik.
János bácsi: - Én idegesítem?! Csak közvetlen kapcsolatot szeretnék teremteni a doktor úrral. Mert mit kezdjek én egy bunkó orvossal? Nekem egy aranyos kis doktor bácsi kell. Mert az orvos-beteg kapcsolat az nagyon fontos!
Orvos: - Bizony az fontos. Igen élnek a nagyszülők. Az én szüleim a fővárosban, a feleségem szülei meg velünk.
János bácsi: - Te jó Isten! Anyós, após? Nem csoda, hogy ilyen idegesnek tetszik lenni a doktor úrnak! És a kis nagysága dolgozik? Nem is értem miért siet ennyire haza a doktor úr.
Orvos: - Igen dolgozik a feleségem és nagyon jó a kapcsolat a szülei és köztem.
János bácsi: -  És hány éve házasok a doktor úrék, és mióta laknak együtt a nacsasszony szüleivel?
Orvosírnok: - Doktor úr, én megőrülök! Maga hogy bírja?
Orvos: - Nyugi Pirike nyugi! 4 éve vagyunk házasok és fél éve laknak velünk anyósomék.
János bácsi: - Csak fél éve? Akkor persze, hogy még siet haza a doktor úr az anyóshoz. Várjon még pár évet! Kíváncsi lennék, mondjuk 5 év múlva is így rohan-e haza.
Orvos: - Na most már valóban megyek, mert még dührohamot kapok, ha még sokáig hallgatom János bácsit!
János bácsi: -Nem addig az! Ha netán rosszul leszek, mert még nincs kielégítve a kíváncsiságom, jön értem a mentő időben? Van megfelelő kórház, ahol ellátnak? Van megfelelő felszerelésük?
Orvos: - János bácsi! Ha ezt folytatja, előbb elvisz engem a mentő, mint magát. Nyugodjon meg, van megfelelő kórház, és a mentő is időben fog jönni, ha szükség van rá. De most már nagyon elegem van!
János bácsi: - Na jó, akkor nem kérdezek többet. Látja doktor úr milyen jó volt egy kicsit társalogni? Megismertem a doktor urat, hogy igazán jó orvos, jó ember. Jaj, csak ne legyen olyan betege, aki felidegesíti! Sok ilyen beteget kívánok a doktor úrnak, mint amilyen én vagyok.
Orvos: - Pirike, hívja a mentőket, de kivételesen, most nekem!
János bácsi: - Szegény! Nagyon a szívére vette!

V É G E! ! 

Nyírbogdány, 2007. október 25.

Rovatok: 
Humor