/1956.emlékére/

A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel
Tankok repültek tűzet okádó csővel
Egy Pesti Srácot ismertem én
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén
Alig volt tizenkét esztendős
Reggel még élt,este már hős

Várhatta őt haza anyja,apja
Testvér nővére,ki élelemért állt sorba
Hiába kérte,hiába mondta
Ne menj a Corvin közbe,szűk az utca
De hiába való volt minden szó
Kezében palack,golyószóró
Hát így harcolt ő a Pesti Srác
Mert szíve szabadságért lüktetett,kiabált

S most mikor rá is emlékezem
Bú és kétség ül szívemen
Mi lett velünk azóta hős nemzetem
Hova lett hitünk,hova a kegyelem????
Forradalom után nyomorban éltek
Lenn az alagsorban szülei,testvérei szegények
De volt egy remény nem így lesz mindig
Ha az igaz forradalmat le is verik

Hogy ,,MUK",márciusban újra kezdik
Ha eljön megint ,,Petőfi tavasza" 
De nem jött el az a tavasz soha
Mert a nemzet fejét egyik járomból
Másikba dugta

S hit nélkül elnémultak a Pesti Srácok
A nemzet térdre rogyva vár
Vár egy békében is összekarolásra
Hol a nemzet értékeiért kiáll
Kiáll,de egymásra találva
Nem ellenségként senkinek
Gazdag és szegény összefognak
Nem szítják egymás ellen a tüzeket
S nem ropognak most a fegyverek
Hitet tesznek,békével ünnepelnek
Felrázzák összefogásra a nemzetet
Szent hősökre méltón emlékeznek

2O13.1O.21.Mosonmagyaróvár