Még meg sem születtünk, mikor nagyapáik háborúkat és országnyi területeket vesztve, apáink vérfürdőkbe hajszolva, rohanva arra ítéltek bennünket, hogy éljünk, ahogy tudunk a maradékon.

Csapzottan átfázva, fáradtan botorkált,
sikátorhoz érve, fényt látott és megállt.
Kíváncsian fordult abba az irányba,
ahol az ablakban kigyulladt egy lámpa.

Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba

Szürke köddé vált az álom,
már magamat sem találom,
szívem dermedt, búval tele,
hűti a sors lehelete.

Karácsonyi dallamokban
hótisztán csengnek a dalok,
gyertyalángok fény- jelében
nyugodt éjek, és nappalok.
 

Szívedre a fény ragyogjon,
álmodra is varázsoljon,
tiszta hang az ég peremén,
felhőszárnyán neked mesél.
 

Most mozdulatlan. Látod a víz tükrében
a csöndet? Hosszan eltűnő árnyék
vagyok Kereslek. Itt-ott egy madár rebben.

     Jancsi már nagyon unta a kaszárnya taposómalmát. Kilencedik hónapja katona. Egyszer ugyan volt otthon, de az egy nagyon szomorú alkalomra történt. Nem is szívesen gondol rá.

Karácsonyi üzenet

Most hidegek a szívek a kezek
nem mentek fordultok egymás felé
a szeretet vágya mindenkié

Mostanában édességből
kicsit többet kapok,
mikulásról beszélgetnek
a kicsik és nagyok.
 

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják
Úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Fönt  valaki parancsol, s lépni kell.

Ragyogj csak a messzeségben reményem csillaga,
szikrázd sugarad ezüstjét vöröslő avarra.
Tündököld, ódaként harsogd, mámorosan zengjen,
vajúdja a múló idő, most szüli e percben.

December havában
megnyílik minden lélek,
csillagok dalában
hópehely ölelések.

" NINCSILYEN" ország - talán a nagy többség azt állítja, hogy ilyen ország nem is létezik.

Gyertyát gyújtok, lángja a fény,
fenyőágról csendre cseppen,
Szent Éj illatú a remény,
angyalszárnyon feléd röppen.