Már ezer éve hogy zsibbad a vállunk,
pusztulunk, és hullunk fél ezer éve,
próbára tesz minket elvadult korunk,
fogyatkozunk, apad a nemzet vére.

Madarak dalára
ébred a táj.
 

Mint legkedvesebb Barátunknak ajánlom e rögtönzött kis köszöntőt, Tiszteletből!

A szépség a nő, s a szép, az arányban  
található ott. Ha megkeresed,
nem enged, lebilincsel, minden érzésed.

Ibolyakék ébredésben
nyílik a tavasz

Tavaim partján, nádasok szegélyén
szomszédjaim a legelésző őzek,
erdők sűrűjét hiába keresném,
itt csak árva, szomorú füzek nőnek.

Az 1848-as márc.15-i forradalom előzményeiről, és lefolyásáról
Fölkérésre, v. Kasza-Márton Lajos beszéde az Ontariói,  Kitchenerben.
  Akik az elnyomóiktól megijednek, és félnek, s főként a félelem ellen nem tesznek semmit, azok járom-járókká válnak, ezáltal önszántukból lemondanak az ember legelemibb jogáról, a gondolati, és a cselekvési szabadságról.

Ha uralkodni akarsz, a népen
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.

Hallod,susog a nád!
Valaki jön,valaki itt járt
Csobban a víz,hajlik a nád
Hany Istók emléke szívünkbe lát
Hanságban él a monda világ

Szomorúan nézték, ahogy a róka eltünik a távoli bokrok között. Egy szót sem szóltak, még csak nem is mérgelődtek.

Készül minden körülöttem, 
az időt nem sietteti semmi.
A vajúdó csendben, 
és a rügyben kimérten 
moccan valami. 

Mennyire szeretlek
- mert voltál nekem - mert olyan voltál, amilyen voltál
- mert szorítottál - mert elengedtél
- mert megríkattál - mert  megnevettettél

Sose késő fölfedezni
a felhők mögötti napot,
az érkező hangok
mögött az embert, 

Sötét szobámban még alszik a félhomály,
de már az asztalon csillan valami fény,
tán mosatlan tányér, vagy egy törött pohár,
a reggelem nem dúsgazdag, nem is szegény.

Lásd meg a ragyogó napot
Érezd a szellő fuvallatot
Örülj a virágos mezőnek
Az ég tiszta kékjének
Az erdő rengetegének
A madár zengő énekének

Mikor is kezdődik a húsvéti időszak. A néphit szerint ez az időszak nagyböjt első napjával megkezdődik.

Plázacicák beszélgetnek
a semmiről

Még élsz, és rád süt a nap.
Madár rikkantja ijedtségét rád,
napfényről beszél, és kiabál
a vakember, és a süket
a tűrés határán zenét zabál.