"Akármi történt, mindig büszke nő maradt,"
Így élt a sok-sok év alatt.
Ezért értsd meg, szeretem őt,
A vén Európát, a büszke nőt!
Nagyon kérlek, becsüld meg őt,
A vén Európát, a gyönyörű nőt!"
Büszkesége összetörve,
kínok közt él meggyötörve.
Elárulták, szabad préda,
önmagának csak árnyéka.
Életéért könyörög most,
ki gyógyítja, lesz-e orvos?
Pókerarcú "jóindulat"
felé fojtó közönyt mutat.
Szemében kétség, félelem,
közeleg tán a végzetem?
Szenvedélye már elkopott,
befogadó, mint vén kokott.
Gerincén hordák gázolnak,
Megtörnék, tervet ácsolnak.
Hátán halomban bűz-kupac,
szeméthegy jelez új utat.
Jólét felé így jutni el?!
Semmi se számít, menni kell!
Moszkitók szívják végtelen,
védekezni már képtelen.
Sóhaja füstként égig száll,
S.O.S. jel ez, lásd mi vár!
Ereje egyre kevesebb,
Mentsd meg, ő volt a kedvesed!
Egykoron díva, büszke nő,
legyengült, béna, szenvedő,
kit nemsokára temetünk,
aztán az Ég legyen velünk!
/Az idézet Varga Miklós: Európa c. dalából származik./
