Csak mentem kiszabott utamon
Egy októberi ködös nappalon
A köd fehér subáját terítette a tájra
Bekúszott az erdőbe, rászállt fűre, fára
Mint,ha az ég leszakadt volna
Sűrű fellegek borultak völgyekbe,útra
Gondoltam, nem látom már a napot
Nem hallom a madár hangot
Nem láthatom a hegyek ormát
Bánatba borult ez az ország!

S, ahogy róttam utam tovább
A köd a hegyek csúcsára szállt
Nap sugarai fűzték láncra a fellegeket
Egy napsugár a szemembe nevetett
A völgyekből felszállt a pára
Távoli hegyek csúcsán megcsillant a fény
Megérintett a színes táj varázsa
S közben hullott az elsárgult levél

S megláttam rég elhagyott fővárosom
Már ragyogó arcát mutatta felém
Csodák palotáin csillogott a fény
S szívemben megszólalt a remény
Mert újra láthatom szép arcodat
Lustán hömpölygő Duna mindkét partodat
Látom hídjaid hogy ölelnek át
Ahogy összekötik Pestet és Budát

S szívemet boldogság,öröm töltötte el
Házakról régi,golyó ütötte sebeik tűntek el
S a megszépült hidakon zászló leng
Hős októberről nem feledkeztek meg
Napfényben úszott már a város
Önfeledten ragyogtak a házak
A ködöt a szellő elkergette 
A napfény arcukat fürdette

2015.10.20.Mosonmagyaróvár