Ma sincsen másképp, mint tegnap.
Ki tudja mit hoz a holnap?
Álmatlan éjszakák hosszú sorát?
Céltalan útjaink fojtó porát?
Gyűrötten ébred a valóság bennem.
Nem tudom ezután mit kéne tennem?
Kihez forduljak? Ki segít rajtam?
Kinek suttogjam bánatom halkan?
Egyedül vagyok, mint sajka a tengeren,
hiába keresem hűlt helyem, nem lelem.
Valami örökre megfagyott lelkemben,
borzongató hideg lakozik testemben.
Ölelj át Barátom, töröld le könnyeim,
biztass és mondd azt, még lesznek szép napjaim,
ne hagyd, hogy magányom örökre legyűrjön,
s szürke kis életem posványba merüljön.
