Szereplők:
Baloghné Szélesi Kata, ápolónő
Nagy József
Kiss Antal
Csintalan János 

Szín: (Kiss az asztalnál ül és várja Nagyot, egy pakli kártya van a kezében és keveri a kártyát, énekelve): Józsi hol vagy, Józsi hol vagy?
Nagy: (Kényelmesen leül az asztalhoz) Tóni, meg kellene tóni. Itt vagyok, már fokhagyma szaga lesz annak a kártyának olyan sokáig kevered. Ossza már!
Kiss: Ha marha mondja. Na mit játsszunk? Zsírozzunk, vagy snapszerozzunk, mert akkor úgy osztok?
Nagy: Snapszlit, de úgy is lehet mondani, hogy hatvanhatozzunk!
Kiss: Jól van Józsikám, de kösd fel a gatyád, nehogy úgy járj, mint a múltkor, hogy a tíz partiból csak kettőt nyertél!
Nagy: Ó, Tónikám, te nem tudod? Aki nem szerencsés a kártyában, szerencsés a nőknél.
Kiss: Hát aztán neked rohadt szerencséd van három válás után! (kiossza a lapokat)
Nagy: Na lássuk miből élünk, aztán fejtsük ki azt, hogy ki a szerencsés!
Kiss: Piros az adu! Piros, piros, piros. Háromszor is piros.
Nagy: Na, van egy tököm.
Kiss: Csak egy? Nekem kettő.
Nagy: Ne hülyéskedj már!
Kiss: De tényleg! Megmutassam? Nesze itt van! (megmutatja a kiosztott lapokat)
Nagy: Jól van, jól van. Játsszunk, vagy beszélgetünk? Van egy húszam, (mutatja) Húsz!
Kiss: Húsz, ez ide húz! Na tököt! Tököt a Katának!
Baloghné, Szélesi Kata: (az utolsó szót meghallotta) Mi van két lókötő, már megint az ördögbibliát nyúzzák? De mi van velem? Mintha a nevemet hallottam volna, mikor bejöttem?
Nagy: Semmi, semmi. Csak kártyázgatunk szép csendesen.
Kiss: Mint ahogy ilyen rendes szobatársakhoz illik.
Kata: Jól van. Most jövök az igazgatónőtől, és azt mondta, hogy kapnak egy új szobatársat!
Kiss és Nagy egyszerre: Ide aztán nem jön!
Kiss: Mi már olyanok vagyunk itt, mint a testvérek!
Nagy: Sőt! Mint az ikrek, már tudjuk egymást gondolatát is!
Kata: Na és? Hármasikrekről még nem hallottak? Egyébként is, azt mondta az igazgatónő, hogy csak maguknál van hely. Nincs vita.
Kiss: És hogy néz ki?
Nagy: Kata nővér már találkozott vele?
Kata: Még nem, de a kolléganőm igen, és azt mondta, hogy egy kicsit buggyant már szegény, de aranyos kis paraszt bácsi.
Kiss: Még az hiányzik a boldogságomhoz, hogy egy hülyével lakjak egy szobában!
Nagy: Előbb lássuk, hogy milyen benyomást tesz ránk. Ne idegeskedj előre, ráérsz akkor is, ha már itt lesz. Nem kell elhamarkodottan ítélkezni. Már megint heveskedsz!
Kiss: Hát nem hallottad Kata nővért?
Kata: Jobb lesz, ha nem pattognak, mert úgyis meg kell, hogy szokják egymást, én arra kérem magukat, hogy fogadják őt szeretettel!
Kiss: Jó, fogadjuk virágesővel.
Nagy: De sajnos csak cserepes virágunk van! (nevetnek)
Csintalan: (Bejö, egy sporttáskával a vállán) Jó napot kívánok! Ez a húszas szoba?
Kiss: Sajnos.
Csintalan: Azt mondták, hogy ide gyűjjek.
Nagy: Elég baj az.
Kata: (felemeli a mutatóujját, és fenyegetően): Fiúk!
Csintalan: Csintalan János vagyok.
Kiss: Aggyonisten János bátyám! Én meg a Kiss Tóni. (kezet fognak)
Nagy: Én meg vagyok a Nagy Józsi, jó napot aggyon Isten János bácsi! (szintén kezet fog János bácsival, majd rámutat Katára) Ő meg a mi makrancos Katánk!
Kata: Baloghné, Szélesi Katalin vagyok, de mindenki csak  Katának szólít, illetve Kata nővérnek, foglaljon helyet János bácsi!
Csintalan: Köszönöm szépen. Öléggé elfáradtam, egy Szem hunyás nem sok, annyit se aludtam.
Kiss: És mondja csak János bátyám! Szokott horkolni?
Csintalan: Á, dehogy. Csak ha aluszok.
Nagy: Én meg azt szeretném megkérdezni, hogy hangosan horkol-e? 
Csintalan: Azt hiszem igen, mert felébredek, hogy fáj a torkom. Oszt hamar visszaaluszok, de azt mondják, hogy alvajáró is vagyok. Be kő csukni a zajtót éjnek évadján.
Kiss: Kár, hogy a földszinten vagyunk. (odasúgja Nagynak)
Nagy: Meg hogy nincs erkélyünk.
Csintalan: (egy kicsit nagyot hall) Tessék? De má nincs rajtam ez a nyavala, legalább is úgy tudom. Mer egy hete vótam egy rokonyná, és ű semmit nem mondott pedig egy szobában aludtunk. Ja, itt van egy papíros, ezt kő odaanni a nővérkének, azt monták a zirodába.
Kata: (elveszi a nyomtatványt, majd János bácsihoz fordul) János bácsi! A vizelete rendben van? Nem kell gyakran pisílni?
Csintalan: Teccik tunni, ollan vagyok én, mint a törpe vízmű. Vízibetegségem van, de nem is iszok pedig úgy, mint a gödény.
Kiss: Sörbetegsége nincsen?
Nagy: Még be is pisil itt nekünk. Vége a jó világunknak!
Csintalan: Ha keveset iszok, nincs semmi baj.
Kata: Jól van, és a széklettel nincs baj?
Csintalan: Hát a mútkó, rajtam vót a sűrű csüccs és a ritka főlállás!
Kata: Mi volt János bácsival?
Kiss: Írja be Kata nővér azt, hogy … fosik és kész!
Nagy: (feláll) Ez már sok! Szűz Máriám! Szerbusz nyugodt élet!
Kata: Jó én megyek, ismerkedjenek csak, majd később visszajövök!
Csintalan: Mondják kendtek, a koszt jó? (Kiss és Nagy egymásra néz, majd Kiss) Ami a kosztot illeti,kedves János bátyám, az olyan Petőfis.
Nagy: Tudja milyen, János bácsi?
Csintalan: (feláll és körülnéz a helyiségben) Petőfis? Nem ismerem a fazont, még nem vót az úrhoz szerencsém. (Kiss és Nagy ismét egymásra néz, majd Kiss  halántékához nyúlva félreérthetetlen mozdulatot tesz) Az olyan, hogy az ember nem tudja, hogy mit eszik. Tehát Petőfi: Minek nevezzelek? Tudja János bátyám az egy nagyon híres költő volt.
Nagy: És mindössze csak 26 évet élt.
Csintalan: (a kezét összecsapja és leroskad a székre) Az árva lélek, éhetett vóna még!
Kiss: János bátyám! Ha már ideette a fene, cuccoljon már le!
Csintalan: (nem érti) Micsinyájjak?
Nagy: János bácsi! Van más csomagja is?
Csintalan: Nincs, ebbe van minden gúnyám. (leteszi az öléből a táskát) De mondják csak, maguk mióta vannak itt? Jól bánnak itt magukkal?
Kiss: Egyszerre ne kérdezzen annyit János bátyám, mert belefájdul  a fejem.
Nagy: Kíváncsi a szerencsétlen.
Csintalan: (sírva) Hát hogy a rossebbe ne lennék kíváncsi, mikor ott köllött hagynom a kis hajlékomat, terciámat. Maguk azt hiszik, hogy jókedvembű gyüttem ide? Ide bezárva kő leélnem a hátralévő 10-20 évet!  (Kiss és Nagy egymásra néz, megsajnálják)
Kiss: Nem lesz az annyi, nyugodjon meg.
Csintalan: De én szeretek élni! Jaj, jaj mi lesz velem? (tovább sírdogál) Istenem! Hová kerűtem?                           
Nagy: Jó helyre János bácsi! Itt minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve.
Csintalan. (egy kissé megnyugodva) De hát azt mondták, hogy nem tudják, mit esznek.
Kiss: Ó, az csak vicc volt János bátyám és elnézést kérünk!  Apropó! Tud kártyázni?
Csintalan: Tudok ám!
Nagy: És mit tud kártyázni János bácsi?
Csintalan: (vidám arccal) Hát a csapd le csacsit, hú azt nagyon szeretem, meg a színre színt, az nagyon izgalmas. (kezét dörzsöli)
Kiss: Azt hiszem mi abból már kinőttünk.
Nagy: Jaj, én már majd meghalok az izgalomtól! És más kártyajátékot nem tud? Ugyanis mi a Tónival gyakran kártyázunk.
Csintalan: De még tudom a bunkót. Azt is nagyon szeretem.
Kiss: Az meg milyen játék?
Nagy: Tanítson meg bennünket János bácsi!
Csintalan: Az ollan, mint a snapszli, annak egy rokonnya.
Kiss: Ja? Annak az unokatestvére.
Csintalan: Jó. Meg fogom tanítani az urakat. Én mindent el fogok követni, hogy békesség legyen ebben a kis  szobában.
Kiss: A békesség, az nagyon fontos.
Nagy: Mi leszünk a három testőr.
Csintalan: Azt meg is kőne pöcsétűni.
Nagy: Jó ötlet! Gyertek ide! Rakjuk egymásra a kezünket és mondjuk, hogy: Mindenki egyért, egy mindenkiért!
Kiss-Nagy-Csintalan egyszerre: Mindenki egyért, egy mindenkiért!
Kata: Látom már, nagy a barátság, és kit akarnak megvédeni?
Nagy: Egymást elsősorban, de Kata nővér is számíthat ránk.
Kiss: Bátran tessék a három testőrhöz fordulni, ha baj van.
Csintalan: Jaj de boldog vagyok, hogy új családra találtam!
Kata: Kívánom, hogy úgy legyen János bácsi! Jó helyen lesz itt nálunk, majd meglátja! Nekem dolgom van, viszontlátásra!
Csintalan: Aranyos egy fejérnép, (Kata után néz,) és a nevéhez méltón, Széles is! (odafordul Kisshez és Nagyhoz), ha megengeditek, én vagyok az idősebb. Szerbusztok fiúk, (kezetfognak)
Kiss és Nagy: Szerbusz.
Nagy: (Kisshez súgva) Na látod, mondtam én neked, hogy túl hamar ne ítélkezzünk!
Kiss: (szintén súgva Nagyhoz) Jó, belátom, hogy igazad volt.
Csintalan: Na hun van az a kártya? Megtanítalak én benneteket bunkózni, oszt kiderül, hogy mellikünk a nagyobb bunkó!  (mindhárman nevetnek)