Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Lujza hagyatéka IV.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Már két hete fekszenek a kórházban. Lujza legyengült. Napközben jobban van, de estére mindig felszökik a láza. Erősen fájlalja a melleit,karjait alig bírja felemelni. Fáj a háta, vállai.

Olga most jobban érzi magát, görcsei elmúltak. Az orvos megengedte neki, hogy átmenjen Lujzához. Nem kellett volna engedni. Lujzát összetörten látni nem jó ómen. Újra félelem és kétség gyötörte. És mi van a babával? Hol van? Mi lesz vele? Mióta világra jött még nem is látta.

István vigasztalta.Azt mondja beszélt az orvossal, még egy citodiagnosztika eredményére várunk, és ennek függvényében lehet hazamenni. Ha Lujza is otthon lesz, együtt mennek majd be a picihez.

Az újszülöttek osztályán csak a folyosóra szabad belépni. A folyosóról üvegablakokon át lehet belátni az inkubátorban fekvő babákhoz. Akit konkrétan látni szeretnének az ápoló személyzet az ablakhoz tolja egy kis időre. Olga nem bírt már magával, és minden csöppséget jól megnézett, melyik lehet az akit ő annyira várt. És igen! Talált egyet, egy igen picikét! Hívta Istvánt, gyere! ezt nézd meg! Olyan picike, figyeld a kis lábikáját, akkora minta hüvelyk ujjam. Aha , aranyos, és a haja úgy áll, mint a sünike tüskéi, szeme gézzel leragasztva, és szopja az ujjacskáját. Olga és István kitartóan gyönyörködtek ebben a csöppségben,amíg Lujzáék válogattak a babák között. Majd jött a nővérke ,és kérdezte kit keresnek. A név hallatán megnézett egy listát,és az ablak elé tolta azt az inkubátort, amelyben sünike volt! Olga szíve akkorát dobbant, majd kiesett a helyéből! Lehetséges,hogy én ismertem fel? Akármennyire butaság is, többé nem lehetett eltántorítani ettől a gondolattól. Még István is azt mondta neki: ne nézzük már annyira a más gyerekét. Senki sem értette, hogy nem a másét nézi, hanem azt, aki a miénk, akiért idejöttünk. 

Olga megint görcsöl .Négy hónaposnak mondja az orvos. Újra kórházban van. Hiába az orvosi felügyelet, Egy éjszaka szörnyű kínok közt elment a magzat. Hivatalos megfogalmazás: spontán abortusz. Vigasztalhatatlan volt. Bánata és fájdalma csak akkor kezdett enyhülni, amikor Sünikét kiadták a kórházból, és ő szinte minden idejét vele tölthette. Készítette neki a mű-kaját! István így nevezte a tejpótlékot. Pelenkázta, és boldogan tologatta az utcán a babakocsit.

Három hónap múlva ismét teherbe esett. Új reménnyel teli hetek. Ezt a magzatot már tizennégy hetesen elvesztette. Lelki fájdalma akkora volt, hogy Sünike sem tudta kárpótolni. De aztán egy szép napon mégiscsak történt valami. Lujza fájdalmai miatt kivizsgálásra kórházba került. A fiúk kártyapartit rendeztek, Olga pedig a kicsivel játszott. Segítgette felállni, egyensúlyozni,és egyszer csak Sünike egyedül állt, kézfogás nélkül! Arcocskáján látszott a meglepődés. Olga karnyújtásnyi távolságból, - ha netán elesne – hívogatta: gyere Sünikém, gyere ide, gyere-gyere. És megtette az első lépéseket, majd az élménytől seggre pottyant. Olga rohant a máik szobába Istvánért, gyere azonnal, ezt látnod kell. Na mi az! Mi történt? Jött át a többi fiú is. És láthatták a csodát! A baba elindult! Apja adott egy puszit Olgának. Aztán visszamentek a kártyához.

Így teltek a napok,hetek, hónapok, míg egy év múlva Olga újból terhes lett. Félidőben ezt a magzatot is elvesztette. Némi kárpótlást Sünitől kapott. Már többet volt vele, mint a szüleivel.

Lujza többnyire beteg volt. Nem tudhatták mi a baja. Egy alkalommal azt mondta Olgának, meglátod, hogy el fogom hagyni a férjem. Mi nem úgy élünk, ahogyan ti. Azt látom, hogy rajongásig szeretitek egymást, jóban, rosszban kitartotok egymás mellett, de nekem ilyesmiben nincsen részem. Hazamegyek anyámhoz. A gyerekemet rátok bízom. Jó helye lesz nálatok.

És egy napon,megtette! Elment. István nem engedte, hogy a kapcsolatuk továbbra is fennmaradjon. Azt az elvet vallotta, hogy amelyik anya el tudja hagyni gyermekét, többé nem ember, nem nő, nem anya, és nekik az ilyenekkel nem lehet semmi kapcsolatuk az életben. Mert még a kutyájukat sem hagynák el, nemhogy egy gyereket...

Rovatok: 
Irodalom