Szörnyű dolog történt Mikulásfalván, megbetegedett a Mikulás. Ilyen bárkivel előfordulhat, főleg, ha már idős az ember. Köztudott Mikulás sem fiatal. Sok – sok év elszállt a feje felett. Ki tudja, mióta hordja az ajándékokat a jó gyerekeknek, a rosszaknak meg virgácsot. Ráadásul ez mindig zimankós időben történik, amikor nagy pelyhekben hull a hó.
   Mikulás ehhez hozzászokott. Van neki jó meleg, földig érő bundája, madártollal kibélelt kucsmája, no és akkor még meg sem említettem a hatalmas csizmáját. Ennek ellenére a Mikulás mégis megfázott. Talán a nagy kapkodásban kiizzadt, és meghűlt. Éppen arra betegedett meg, amikor indulnia kellett volna a gyerekekhez.
   Mi lesz most? A mikulás napja mégsem maradhat el. Még elképzelni is lehetetlen, micsoda sírás, rívás lenne, ha nem érkezne meg a Mikulás. Ezt nem teheti meg kicsi barátaival. Mindenféleképpen el kell vinnie az ajándékokat.
   A bagoly doktor úr figyelmeztette, ha nem marad otthon, kimegy a hidegbe, könnyen tüdőgyulladás lehet a vége. Akkor pedig kórházba fog kerülni. Idős korban tüdőgyulladással nem lehet viccelni.
– Mikulásnak otthon kell maradnia, punktum – mondta bagoly doktor úr. – Ezt még egy rossz gyerek is megérti.
– Drága doktor úr, engem várnak a gyerekek. Nem tehetem meg, hogy ne látogassam meg őket – mondta szomorúan a Mikulás.
– Nagyon sajnálom, ha nem tetszik betartani az utasításomat, akkor ne engem okoljon, ha nagyobb lesz a baj! – válaszolta a bagoly doktor úr.
Mindenki tudta Mikulásfalván, hogy sürgősen ki kell találni valamit. Bizonyára létezik valamilyen megoldás.
   A faluban mindenki ezen törte a fejét. Sokáig semmi okos nem jutott az eszükbe. Végül a kicsi veréb azt javasolta, valakit meg kell kérni, hogy idén helyettesítse a Mikulást.
– Nem is rossz ötlet – vidultak fel a krampuszok, azt remélve, hogy közülük kerül ki majd a helyettesítő. Akkor aztán olyan nagy felfordulást csinálnak, hogy olyat nem látott a világ.
– Krampuszok, ne is álmodozzatok arról, hogy valamelyikőtök lesz a Mikulás! Jól ismerlek bennetek. Tudom, miben sántikáltok – mondta a Mikulás határozottan az ágyat nyomva.
De akkor ki fogja helyettesíteni? – Ez volt itt a nagy kérdés.
   A nyúl szóba sem jöhetett, hiszen neki húsvétkor kell ajándékot vinni a gyerekeknek. Valaki a sast ajánlotta, de kihallott szárnyas Mikulásról. Rókából is jó Mikulás lehetne, ha nem lopdosná a tyúkokat a faluból. A házaknál levő kutyák azonnal kiszimatolnák, hogy a ravaszdi öltötte magára a Mikulás bundáját. Ebből még nagy baj lehetne.
   Akárkit is javasoltak mindenkivel volt valami gond. Már úgy nézett ki, nem fognak megoldást találni erre a nagy problémára, és idén elmarad ez a jeles nap, amikor a Mikulás a homlokára csapott.
– Megvan, ki fog engem helyettesíteni!
A jelenlevők a krampuszok, a rénszarvasok, a manók, de még a tündérek is kíváncsiak voltak. Mindnyájan a Mikulás ágya köré sereglettek.
– Ki az? – kérdezték egyszerre.
– A barnamedve barátom – mondta a Mikulás. – Ha két lábra áll éppen olyan magas, mint én. Van bundája, csak egy szakállt kell ragasztani az arcára. Ezenkívül erős is, bírja a strapát.
   Mindenkinek tetszett, amit a beteg Mikulás mondott. Csak a krampuszok voltak morcosok, mert féltek a medvétől. Vele nem lehetett bolondozni. Ne adj Isten, ha odacsap valakinek a hatalmas mancsával, az bizony megnézheti magát. Jobban teszik, ha meghúzzák magukat, és illendően viselkednek.
   Végül mégis csak megoldódott ez a nehéz helyzet. Nem maradt el a gyerekek várva várt napja. Mindenki időben megkapta, ami neki járt. A jó gyerekek sok finomságot, a rosszak meg virgácsot. Igaz kicsit furcsa volt, hogy a Mikulás brummogva beszélt, de ilyenkor kitörődik ilyen aprósággal. Fő, hogy a kicsiny csizmácskákban, cipőcskékben minél több ajándék legyen.
   Természetesen a beteg Mikulás is meggyógyult, és a következő évben már nem kellett segítséget kérni.