Az éjben
Enyhe éjeken kitárom ablakom,
Tejút felettem és a Göncölszekér,
Majd megpillantom a kedvenc csillagom,
Kacér kacsintása lelkemig elér.
Tér és az idő bújócskázik velem,
Felemelem kezemet, a szívemet
Kitárom, kíváncsiságom végtelen,
Planétám hív, szabadságvágy kerget.
Szép korúként én már ingyen utazom,
Felpattanok hunyorgó csillagomra,
Térjen velem vissza tiszta hajnalon
Megtört hazámba, szürke otthonomba.
Ázsiát, Afrikát bejárom véle
Megbékítek törzseket vad, kannibált,
Ne folyjon tovább ártatlanok vére,
Én száguldok most, vagy talán a világ.
Hömpölyög alattam éhes emberár,
A három óceán és hét tenger,
Sötétség, felhők, árny és a napsugár,
Mikor tér észhez végre már az ember.
Tömeget láttam várni hosszú sorban,
Országok harcoknak kenyérért, vízért,
Barátokra leltem pár meteorban,
Néztem, hol az Amazon óceánt ért.
Majd újra ismerős a vidék és táj,
Tárva ablakom, a szobámban gyér fény,
A holnapjaim szűk abroncsa már vár,
Éjjel szétfeszíti a csillagösvény.
2016. 08. 16.