Múló idő peremén, sebezhető életük
útján ballag a nép karácsony felé.
Öreg-idős utcák lábához
simul a hű járda teste, ahol a régi
utcák, szíveket vezetnek a vágyhoz.
Gyermekként álmokat őriznek a házak
meleg fészke között. Küzdelmes sorsban,
hazában e nép testéhez nőtt ez a város:
élnek, dolgoznak -- ízlelik ízét
a szerelemnek, aztán lemennek
köszönni a vén Dunához.
Nékik, és mindenkinek
mindég jó barát, fogadó pajtás
ez a város, ez a föld, ez a Haza!
Őseik óta kíséri őket itt az élet,
százszor döngölték, mégis újra éledt
ez a szent hely. Bennük, és velük
szépül, mert folyamatosan a semmiből
születik itt újjá a becsapott ígéret.
--Hű gondolat, ezerkarú szeretés,
te meséld el életük
a hűtlen messzeségnek.
Budapest, december 21.