Hacsek: (az asztalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Adjonisten Hacsek! Miért olyan szomorú, mint akinek nem jutott dinnyeföld?
Hacsek: Adjonisten magának is Sajókám, de jó sokat!
Sajó: Aztán miből adjon sokat, Hacsek?
Hacsek: Hát amiből kevés van. Egyébként azért vagyok szomorú, mert ha alszom az is baj, ha nem alszom az is. Látja Sajókám, itt van az én problémám.
Sajó: Az ég szerelmére ne beszéljen már annyit feleslegesen, hanem nyögje ki, hogy mi a baja?
Hacsek: Tegnapelőtt azt álmodtam, hogy gróf vagyok. Na, most őszintén Sajókám, el tud maga képzelni engem grófnak?
Sajó: Az igazat megvallva Hacsek, úgy el tudom képzelni, mint a bolondok grófját, vagy ellenkező esetben, a grófok bolondját.
Hacsek: Na látja! Pontosan ez történt velem álmomban. Le is csuktak. Azt álmodtam, hogy a bolondok grófja vagyok és sikkasztottam. Még szerencse, hogy felébredtem.
Sajó: De még mindig nem értem, hogy miért szomorú, hiszen ez csak álom volt.
Hacsek: Az előbb mondtam magának, hogy ha nem alszom, az is baj. A múlt éjjel nem aludtam, és a feleségem azt mondogatta,, hogy ó Lehel mennyire szeretlek, milyen sok meglepetést szerzel nekem! Tessék, itt az én nagy gondom!
Sajó: Hacsek! Most azt képzeli, hogy megcsalja a felesége?
Hacsek: Hát persze! Meg is kérdeztem tőle reggel, hogy mit álmodott? Milyen Lehelről motyogott álmában? Tudja mit válaszolt?
Sajó: Ne idegesítsen már, hanem mondja!
Hacsek: Azt mondta, hogy a hűtőszekrényről álmodott, mivel elromlott és javítás után, nagyon jól működött. Ennek örült annyira.
Sajó: Na látja, nem kell mindjárt rosszra gondolni!
Hacsek: Sajókám, maga hülyének néz engem? Azt hiszi, hogy én ezt el is hiszem? Esküszöm, hogy a következő éjszaka kipróbálom, hogy azt mondogatom, hogy „Mennyire szeretlek, Szilvia, te édes”!
Sajó: Ki az a Szilvia, Hacsek?
Hacsek: Hát a papírtörlő! Kíváncsi vagyok, hogy az asszony ezek után, hogy reagál? Ugyan már Sajókám! Biztos vagyok benne, hogy az a Lehel létezik, most aztán teljesen magam alatt vagyok!
Sajó: Ne búsuljon, amíg engem lát, legyen vidám! Most olvastam, hogy a vidám emberek sokkal tovább élnek, mint a szomorú, lelkizők.
Hacsek: Valóban? Akkor én örökké jókedvű és vidám leszek!
Sajó: Ennek igazán örülök. Van két jegyem egy hangversenyre, eljön velem?
Hacsek: Jaj de jó! Így aztán dupla örömöt fog nekem szerezni!
Sajó: Hogyhogy?
Hacsek: Úgy, hogy kétszer fogok örülni. Először amikor elkezdik, másodszor, meg amikor abbahagyják!
Sajó: (bosszankodva) Úgy látom, hogy magán csak a csoda segíthet!
Hacsek: A csodáról jut eszembe. Tudja mi lenne a csoda?
Sajó: Mondja! Erre aztán kíváncsi vagyok!
Hacsek: Az lenne a csoda, ha Torgyán nem szólalna fel a Parlamentben!
Sajó: Valóban, ebben van igazság. Beszéljünk másról! Mit szól a tévéműsorokhoz? Most aztán van választék bőven.
Hacsek: Tudja Sajókám, én úgy vagyok vele, hogy már fáj az ujjam az állandó kapcsolgatástól. Nem is szólva a reklámokról. Már tele vagyok velük. Minden csatornán ugyanazok a reklámok vannak. A múltkor is bekapcsoltam a tévét és legalább öt helyen reklám ment. Éppen vacsoráztam, az egyik helyen a szárnyas betét reklám ment, a másik helyen az éjszakai betét, , a harmadik helyen a Pampers baby dry baba, - nem szivárog le, - aztán a Libress betét, elfelejtesz foltot, gondot. Mit mondjak? Elment az étvágyam
Sajó: Ha erre elmegy az évágya, akkor szerintem nem is volt.
Hacsek: Lehet, hogy igaza van, úgy látszik rossz időpontban vacsoráztam.
Sajó: Idefigyeljen! Ha nem akar velem eljönni a hangversenyre, elviszem egy olyan helyre, ahol biztosan jól érezné magát!
Hacsek: Mégis hova, mire gondol?
Sajó: Elvinném egy éjszakai mulató helyre! Keresnék magának egy csöcsös-bögyös nőt, és mehetne vele szobára, na mit szól hozzá
Hacsek: Az bizony nagyon mulatságos lenne!
Sajó: Miért, talán már volt ilyen helyen?  
Hacsek: Nem azért lenne mulatságos, mert voltam, vagy nem voltam, hanem azért, mert megszakadnék.
Sajó: Mit csinálna?
Hacsek: Én megszakadnék az erőlködéstől, a nő meg a röhögéstől! Azért mondtam, hogy az lenne csak a mulatság!
Sajó: Na látja! Ilyen vidámnak kellene lennie mindig.! Mondja csak, nem akar velem cirkuszba jönni?
Hacsek: Ó, minek menjek cirkuszba? Van cirkusz a mi házunkba, ingyen és bérmentve, sőt még krimi is. A szomszédok úgy veszekednek, olyan hangosan, hogy akaratlanul is az ember meghallja azt is, amit nem akar.
Sajó: Ez bizony előfordul. … Hacsek! Lassan jön a karácsony, gondolkodott már, hogy mivel lepi meg a családot?
Hacsek: Azt még nem tudom, hogy mivel, de a múltkor kint voltam a piacon körülnézni, hogy milyen árak vannak. Ki is néztem egy szép kis plüss báránykát, na mondom ez jó lesz! Kérdezem a nénit, hogy mennyiért adja, - megjegyzem, már délután volt – azt mondja, hogy a baj tudja kedveském, maga mondja meg, hogy mennyit adna érte? Mondom, hogy még körülnézek. Így aztán még nem vettem semmit.
Sajó: Tudja, hogy én mivel lepem meg a családot?
Hacsek: Ha elárulja, akkor meg fogom tudni abban a szentséges, szent minutában. Mondja, drága Sajókám!
Sajó: Mindenkinek veszek egy szép könyvet. Szerintem az egyik legszebb ajándék a könyv. Már voltam is a könyvesboltban körülnézni és félretetettem, pillanatnyilag akkor nem volt nálam annyi pénz. Ugyanis tudom, hogy kinek mi az ízlése, remélem, hogy kellemes meglepetést szerzek vele mindenkinek!
Hacsek: Én meg arra gondoltam, hogy veszek az asszonynak egy jégkocka tartót, ha már úgy bele van esve a hűtőjébe! Magamnak meg veszek altatót, hogy tudjak aludni és jól érezzem magam, ne gondoljak hülyeségekre. 
Sajó: Látom Hacsek, megjött az esze. Így is kell, itt a karácsony, a szeretet ünnepe, örülni kell egymásnak.
Hacsek: Igaza van, Sajókám! Tőlem is kap ajándékot, ha már a szeretetnél tartunk.
Sajó: Jaj Hacsek! Milyen ajándékot? Olyan izgatott vagyok!
Hacsek: Hát engem! Szőröstül, bőröstül, minket már az ásó, kapa nagyharang választ el egymástól, annyira összetartozunk. Keblemre öreg pajtás és boldog karácsonyt! (összeölelkeznek)