Mindezt valakivel megérni s hallgatni hozzá ezt a gyönyörű zenét.

Csak egy mosolyt kérek,
ragyogjon lelkedből.
Fesse arcod pírját,
csillogjon szemedből.
Révedj a távolba,
kutasd az ég alját,
mint mikor az alkony
a túl partra ér át.
Még egyszer visszanéz,
mielőtt elmerül,
simogatva pásztáz,
palástként szétterül.
Könnyedén betakar,
mélabú bíborral.
Mellkasodba feszül,
véredig felforral!
Búcsú csókpercei,
csendesen peregnek,
levél zongoráján
dallamot zizegnek.
Bús melódiában,
himnuszát a napnak,
melyben megidéztek,
érintetlen hagytak.
Ne menj még, ne hagyj el!
Nincs még kész a holnap!
Mert a reményeink
szürkeségbe kopnak!
Maradj még, lángolj fel!
Mutasd meg, létezel!
Lesz hajnal, kikelet,
jönni fogsz, érkezel!
Égő tüzes vágyak,
jéggel bélelt ágyak,
hol aludni tér
a megcsúfolt alázat!
Mielőtt eltűnne,
fakó vörös gömböd,
bólint méltósággal.
Így kell elköszönnöd!
Beleborzong testem,
árnyképei láttán,
szájtátva ámulok
fináléja táncán.
Járja kecsességgel,
billen, megbicsaklik,
fellobban szikrázva,
s némán lehanyatlik.
Sötét csapdába hull,
Ő a kegyes csaló.
Haza talál hozzád,
mély Örökkévaló.

https://www.youtube.com/watch?v=CtysNJc5gjw