Rideg szerelem

Arcod hamuszürke, hajad hófehér,
díszleted fagyott tó, borostás hegyek,
rideg vagy hozzám, én mégis szeretlek,
bár az ölelésedtől, mindenki fél,

Még hideg szépségedben is a báj él,
viharok rongyossá tépték lepledet,
szürkék lettek a napok és az egek,
Jeges csókjaidból most senki nem kér.

Keleti szelek, nyugati ciklonok,
hideg szeszélyednek én megbocsátok,
ilyen a természeted, jól tudom.

A téli cicomák majd leolvadnak.
új életed adsz folyónak, pataknak,
kitárod szépséged zöld tavaszomon.

Még fagyott a világ

Odakinn a világ dermedt és fagyott,
idebenn védenek kályha és falak,
beszűkült az élet, most ennyi marad,
nagy kopott köpenyre rajzolok Napot.

Hiába rémítenek hóviharok,
a földből majd üdítő forrás fakad,
csobogva szalad az erdei patak,
és ereimben élet és hév lobog,

Árad a szeretet, nem fogy a szó,
eltűnik a tóról a jégkoporsó,
magam is biztatom reményért, hitért.

Elűzöm bánatom hűvös hegyekbe,
szétfoszlik a hónak lucskos köpenye,
napfénybe kiáltom, a tél mit sem ért.

2015. 06.06.