-Milyen furcsa ez a világ!- gondolta volna Pistike, aki hét évesen félárva lett, és csak késő ősztől kora tavaszig járhatott iskolába, mert „szolgálata” volt.

Ásotthalmi tanya világ
Az ember lát ott szép csodát
Fenyves erdők közepében
Tanyák éldegélnek szerényen
Hol homokot fú a szél
Történetem róluk beszél

Mint szomjas szarvas
Hűs forrást keresve
Úgy vágyik a szívem a kikeletre
Mint éneklő pacsirta

Énekét, ha zengi

Tán énekem másnak csak disznóröfögés,
Innen az ellenszenv és a meg nem értés,
Agyaram simogat akár a tőrszúrás,
Nincs más célom, csak az életben maradás,

A január mindig oly sötét és levert,
de éltet még most is maga a gondolat,
napfény lassan issza a téli foltokat
tépetten a téltől, és vad gazban a kert,
csak virgoncan az agysejtek szorgoskodnak.

Augusztus 22-én hajnalban,
Macskanyávogásra ébredtünk.
Szaladtunk is nyomban,
Kiscicák lettek! Jó a kedvünk!

Erdő mélyén barlangjában
ugrándozó kis bocsával
mackó néni, mackó bácsi
éltek vígan, - mind kíváncsi.

Ágnes - a tiszta, tartózkodó, szűzies
Gondoltad volna, hogy ennyire szemérmes?

/l823.Ol.22 /

Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengnek múltak és keservek

Néhány kedves kép a barátságról.

   Valamikor a ’70-es években Édesanyám munkahelyén dolgozott Rozi néni, aki igen bőbeszédű lévén, naponta számolt be kolléganőinek családi ügyeiről. Így aztán nyílt titok volt, hogy Rozi néni férje csöppet sem veti meg az itókát.

Nem a zászlólengetés és fellengzés,
De a hétköznapok baktató sora,
Szónoklat, szavalat és a fellengzés
Helyett kenyér kerüljön az asztalra.

Hegedűn játszik a 
költő. Szivárvány öröme 
pattog vonója talpán,
pendíti a húrt-
szemében játszik a tűz,
és fokozza hangulatát
az ütem, a melódia.

Megtörtént az eset.

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem tálalta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, „szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Láttam a fájdalmat a szemében. 

Robog a vonat,füstje száll
Édesanyám haza vár
Hegyek,folyók suhannak el
A szívem zakatolva énekel

Elmondtam „Az aktív idősökért” Pécsi Szenior Akadémia
3.szemeszterének záróünnepségén

Ez a palóc táj bennem énekel, 
élő dalait lelkemnek Ő mondja el.
Kint erdőt, rétet takar még a tél
-fehér alapon rügyekben él a táj-
egyre hosszabbodó napokról mesél
az ágak közt ugráló kismadár.