Egy édesapa búcsúja

Búcsúznom kell, kedves Kincsem,
Hozzád több szavam már nincsen.
Hideg csend ölel most körbe,
Oly hirtelen történt jötte.

Vártalak hónapok óta,
Betegágyam tartott fogva.
Gondoltam Rád sok bajomban,
Az én Drágám vajon hol van?

Sorsod szele sodort messze,
Új hazába, idegenbe.
Gyakran emésztett és bántott,
Angyalarcod ritkán látom.

Lét határán botladozva
Fény derengett az arcomba,
S fáradt pillám résén látom,
Ágyam mellett áll a lányom.

Könnycsepp ül a pupillámon,
Valóság ez, netán álom?
Nyelvem bénult, szavam sóhaj,
Távolodok, zuhanok... Jaj!

Zuhanok tova a fénybe,
A megváltó öröklétbe.
Isten Veled, édes Kincsem,
Hozzád több szavam már nincsen.